Folia Historica 33. (Budapest, 2018)
II. KÖZLEMÉNYEK - Kiss Gábor - Tóth Endre: Adatok Niklovits Károly gyűjtemény gyarapítási tevékenységéről
ben sok más tárggyal. Hogy a továbbiakban Fettich érdeklődött-e vagy nem, arról nincs adatunk. Mindenesetre cikkében az áll, hogy „a vasmegyei Bozsokról a szombathelyi múzeumban" ' van egy hunkori csat; a darabot tehát meglevőként tüntette fel. Az ügynek valószínűleg vizsgálat lett a folytatása. 1940. február 14-én kelt jelentésében Pável Ágoston igazgatóhelyettes az alábbiakat közölte a kérdéses darabról: „Az I. sz. szekrényben nem találtam olyan tárgyat, amely az aranycsattal azonosítható volna."43 1940- ben tehát a bozsoki csat nem volt megtalálható a szombathelyi múzeumban. Hogy mi és hogyan történt a csattal, arra csak évtizedek múlva, a Savaria Múzeum irattárának átkutatása után derült fény. 1961-ben jelent meg Baltimore-ban Marvin Chauncey Ross-nak, a Walters Art Gallery népvándorlás kori gyűjteményének tárgyait bemutató könyve. Az első darab, amit ismertetett, egy 1927-ben szerzett hunkori aranycsat volt. A darab egyezik az eltűntnek hitt bozsoki aranycsattal, amit a szerző Alois Riegl könyvére hivatkozva meg is jegyzett a katalógusban.4 A baltimore-i múzeum tárgyát Bóna István fedezte fel és azonosította a bozsoki csattal a hunok pannóniai és noricumi szerepléséről írt cikkében.43 A szerző azonban értetlenül állt az egymásnak ellentmondó adatokkal szemben, hiszen „Fettich szerint [...ja csat közvetlenül a háború kitörése előtt még a szombathelyi múzeumban volt [... ] rejtély, hogy hogyan kerülhetett a darab már 1927-ben a baltimore-i gyűjteménybe."47 A megoldást a szombathelyi Savaria Múzeum irattárának régi aktái rejtették. 1940 áprilisában szintén a Nemzeti Múzeumból került Szombathelyre a Vas megyei születésű Mozsolics Amália, akinek a feladata az őskori gyűjtemény rendbetétele volt. Nem lehetetlen, hogy a csat eltűnése is indokolta régész-szakember Szombathelyre helyezését. Mozsolics az őskori gyűjtemény leltározása során figyelt fel a cserére, és egyúttal hamisnak minősített egyes, Niklovitstól szerzett aranytárgyakat.44 * * Mozsolics Amália 1940 végén jelentést tett a Közgyűjtemények Országos Főfelügyelőségének az év közben elvégzett munkájáról, többek között a múzeum őskori aranytárgyainak azonosításáról. Néhány gyanús eredetű, állítólag hamis őskori aranytárgy (Hédervár, Velem, Körmend lelőhelyű) revíziójakor a növedéki napló alapján4 ugyanis kiderült, hogy ezekhez a múzeum 1925. augusztus 3-án jutott hozzá, több római tárgyat adva értük cserébe. Mozsolics megfigyeléseit a leltári naplóba a következőképpen jegyezte be: „E tárgyakat 42 Fettich Nándor: A hunok régészeti emlékei. In: Attila és hunjai. Szerk.: Németh Gyula. Bp., 1940. 227-264.258. 43 Savaria Múzeum, Irattár 15/1940 44 Ross, Marvin Chauncey. Arts of the Migration Period in the Walters Art Gallery. Baltimore, 1961. 30-31. No. 1. 45 Ross, M. C. i. m. 30.: „said to be in the museum at Steinamangen, but identical with the one in the Walters Art Gallery". 46 Bona, I. i. m. 196-197. 33. jegyzet 47 Uo. 48 41/1941.1. Arany idol (hamisítvány?) H: 3,1. Körmend Régi szám: 231. [Rajzai] Őskori anyag leltári naplója 85. oldal. Növ. Napló: 925/99. Csere Niklovits Károly. L. jegyzet 38/1941. 49 Savaria Múzeum, D-jelű növedéki napló 28-29. No. 99-104/1925. 50 Savaria Múzeum, Irattár 47/1940 180
