Folia Historica 33. (Budapest, 2018)
II. KÖZLEMÉNYEK - Kiss Gábor - Tóth Endre: Adatok Niklovits Károly gyűjtemény gyarapítási tevékenységéről
oklevélről volt szó, amely ráadásul - ugyan átírva -, eredeti szövegében maradt ránk.1“ A vitás pontok mellett elfogadott vélemény volt - mert az oklevél nyelve miatt kézenfekvőnek látszott -, hogy a monostort görög szertartásit apácák számára alapították. Az oklevél görög nyelvéből azonban sem görög rítusú szerzetesekre, sem a keleti egyházszervezethez tartozásra nem lehet következtetni. így gondolta Szentpétery Imre is, amikor azt írta: „Egyáltalán nem bizonyos, hogy veszprémvölgyi apácák görög nyelvűek (vagy szertartásúak) voltak."1' Az oklevelet Moravcsik Gyula posztumusz munkájában typikonnak nevezte. Ez azonban csak az alapítás tényének megjelölése görög terminológiával, mert az oklevél szerkezetében és tartalmában messze áll a bizánci kolostoralapító typikonoktól. Sem Imre herceg bizánci hercegnővel kötött lehetséges házasságából, sem az alapítólevél nyelvéből nem következik a monostor görög rítusa.1 Egy idegenből érkező, királyi vagy trónörökösi menyasszony esetében nem otthoni környezetének megőrzése volt a cél, hanem beillesztéése a vőlegény országának szokásaiba. Egy bizánci herceglány számára nem alapítanak kolostort görög nyelvű és szertartású apácákkal. A görög rítusú kolostort a kutatók alaptézisként fogadták el, és minden további kérdéssel ezen az alapon foglalkoztak. Jól tudta ezért Niklovits Károly is, hogy hová kell vinni egy bizánci stílusú görög feliratos ötvöstárgyat. (1. kép) A négy egyforma méretű (3,5x3,2 cm), trapéz alakú, azonosan keretezett vékony aranylemezen párosával szent személyek állnak, nevüket a görög felirat árulja el. Mária és Mihály arkangyal, Fülöp és Simon, Bertalan és Tamás, Jakab és János apostolok. A lemezeket egyszerű, bevert vonalakból négyzet-sor keretezi, bennük X-forma. Az apostolalakok laposak, szinte rajzos kivitellel készültek. A lemezek sarkam lyukak szolgálnak rögzítésre; talán egy liturgikus textilre (?) voltak felszerelve. Az eredeti együtteshez tartozott még a Krisztus-kép, Keresztelő Szent János, Gábriel arkangyal és a többi hat apostol képe. Kovács Éva elsősorban felhasználásukra és rendeltetésükre fordítva figyelmét 1966-ban publikálta a lemezeket.1 Egy 11. században készült armilla részének tartotta őket, amelyeket az öltözeten az ujjvégre varrtak fel. Ábrázolásait helyesen az apostolok által közrefogott Deésisnek határozta meg. Krisztus képe hiányzik, csak az attól heraldikai balra álló Mária és Mihály arkangyal és az apostolokat ábrázoló lemezek maradtak meg. Néhol 12 Diplomata Hungáriáé antiquissima. I. Ed.: Georgius Györffy. Bp., 1992. 81. nr. 13. a rá vonatkozó irodalommal. 13 Szentpétery Imre: Magyar Oklevéltan. (A Magyar Történettudomány Kézikönyve II.3.) Bp., 1930.40. 14 Moravcsik Gyula: Az Árpád-kori magyar történet bizánci forrásai. Közreadja Ritoók Zsigmond- Kapitánffy István. Bp., 1984. 79. 15 Tóth Endre: A veszprémvölgyi kolostor alapításáról és Imre herceg menyasszonyáról. Magyar Nyelv 108. (2012) 327-330. 16 Veszprém, Laczkó Dezső Múzeum, ltsz: 66.144.1-4. A lemezeket Moravcsik Gyula megjegyzés nélkül közölte 1953-ban: Moravcsik Gyula: Bizánc és a magyarság. Bp., 1953.103. 17 A lemezek korának és rendeltetésének a megállapításához további vizsgálat szükséges. 18 Kovács, Éva: Les fragments d'une armilla byzantine a Veszprém. Acta Historiae Artium 12. (1966) 347-352.; Kovács Éva: Species Modus Ordo. Válogatott tanulmányok. Bp., 1998. 97-102. 175
