Folia Historica 33. (Budapest, 2018)

I. TANULMÁNYOK - Kiss Etele: Vértálak - nyitott kérdések

Weiselmannt Nürnbergből, aki Egyeki-Szabó szerint már egy szinte kihalt mesterség tanúja volt akkor.42 A határozat azonban ennek a feltevésnek ellentmondani látszik, mivel utal a fiára, aki gyakorolja a mesterséget, és akinek nem jár az apa részére biztosított kiváltság a régi tálak újrafelhasználhatóságáról.

A fémnyomással díszített tálak lokalizálását illetően ezek szerint a nyomok Nüm- bergbe vezetnek: a tálkészítést a város minden eszközzel meg akarta óvni a külső konkurenciától, elsősorban azáltal, hogy a mestereket a jómódú városi iparosok köréből választtatta. A díszítésük mintaképét is - amennyiben az azonosítható -, többnyire nürnbergi művészek metszetei képezik, ahogy ezt a következő tanulmányban alaposabban is körbejárjuk.43 Tiedemann szerint ezek előállításához és terjesztéséhez is elsősorban Nürnbergben álltak rendelkezésre a feltételek.44 Ennél azonban fontosabb érv az, hogy a tálak vert, nyomott, poncolt díszítése szorosan kapcsolódik egymáshoz, ahogy arra alább kitérünk.

A tálak készítése

A kutatók egy része igyekszik az előállítás folyamatát is bemutatni, a sárgaréz öntésétől fogva a lemezek tállá formálásán át a minták kialakításáig, noha a rendkívül hiányos forrásanyag és a tálak készítésére szolgáló eszközök hiánya megnehezíti ezt a feladatot. A Pergamenkódex 1535-ös előírásai szerint a tálverőknek nem volt szabad kész sárgarezet vásárolniuk, vagy régebbi tárgyakat újrafelhasználniuk, hanem maguknak kellett azt kohóban előállítaniuk vörösrézből és cinkpátból (calamum/galmei, ma: smithsonit), szemben a braunschweigi kollégáikkal, akiknek - épp ellenkezőleg - nem volt szabad azt maguknak önteniük. 4 Az érclelőhelyek, a bányászat és a szállítás biztosítása, és az öntés menetének részletes leírása megtalálható több tanulmányban, ennek ismertetésére ebben a tanulmányban terjedelmi okok miatt nem kerülhet sor.46 47 Erre a magas hőfokot és így jelentős kohót/hutát igénylő műveletre nem a mester városi műhelyében került sor, hanem a városon kívül, ahol ilyen, vízi energiát is felhasználó kohók meglétére a 15. századtól fogva több adatunk is van.4 Az ércekből a tál alapjául is szolgáló „cipó" létrehozása, majd lemezzé verése, és tisztítása egyébként a Messingbrenner,

42 Walcher-Molthein, A. i. m. 8.; Egyeki-Szabó T. i. m. 16.

43 Kuczi/nska, /. Mosiçzne misy niemieckie i. m. 110-113.

44 Tiedemann, K. i. m. 11.: „Egyedül a nürnbergi fémművességnek voltak meg ebben az időszakban a logisztikai előfeltételei az exportorientált tömegtermeléshez." Itt feltehetőleg az egész termelésre utal, a nyersanyag beszerzésétől fogva, nem feltétlenül a késztermékek forgalmazására, hiszen abban más társaságok is részt vettek, mint például a híres Ravensburger Handelsgesellschaft, bár a kereskedelmi privüégiumok nagy része valóban nürnbergieknek szólt.

45 „Mussten dasselbe selbst brennen und giessen 1535." Stegmann, H. i. m. 13.; Gndd, ]. A. i. m. 8. kép, Braunschweighez 1. Stahlschmidt, R. i. m. 138. A művelet részletes leírása: Egyeki-Szabó T. i. m. 20-22.; Tiedemann, K. i. m. 16-17., valamint Gadd, ]. A. i. m., aki a 1600-as évek elején Aachenből létrehozott, de még ma is működő svédországi Skultuna gyár leírásait is felhasználja, bár pontos hivatkozás nélkül.

46 Legjobb összefoglaló Stahlschmidt, R. i. m., emellett 1. Fuhse, F. i. m.

47 Stahlschmidt, R. i. m. 131-133.

15