Folia Historica 33. (Budapest, 2018)

I. TANULMÁNYOK - Kiss Etele: Vértálak - nyitott kérdések

Messingschläger, majd a Messingschaber tevékenységi körébe tartozott, amire számos adatunk van Nümbergből, s amit a 15. század közepétől vízikerekekkel hajtott kalapácsokkal végeztek, de amit az említett későbbi források szerint szintén a tálverők hatáskörében kellett elkészíteni.4h Vízikerekes malmot a városban a Fehér toronynál említenek 1522-ben, de egy valódi ipari különlegességet, egy idegenek elöl titkolt 21 kerekes modern malmot már viszonylag későn, 1550-ben, azaz a fémnyomott tálak készítésének fénykora után hoztak csak létre.4

Az edények alapjául szolgáló mintegy 1 mm vastag sárgaréz lemez tállá, medencévé alakítására Lockner szerint kezdetleges, lábbal hajtott, már Theophilus presbyter által is leírt nyomópadon, tornatoriumon („Wippendrehbank") került sor. Be is mutat egy ilyen bonyolult, lábbal működtetett késő-gótikus eszterga-, és nyomópadot Pickert nürnbergi régiségkereskedő gyűjteményének 1881-es árverezési katalógusából. ° Elképzelhető azonban, hogy a tálak formára alakítását olyan nyomópadokon végezték, melyeket szintén vízikerekekkel hajtottak, s a zaj és a tűzvédelem miatt ezeket eleinte szintén a városon kívüli műhelyekben kell elképzelnünk/1 Vízikerék használatára azonban a tál formázásához leginkább a 16. század második felétől van forrásadatunk áttételesen, amikor külön mester (Beckdrechsler) volt kirendelve a tálverők számára malommal, aki azonban nem mindig tudott, vagy akart elegendő mennyiséget szállítani a tálverőknek. Alfred Mutz azonban a római kori fémnyomó és esztergapadok rekonstrukciója során felhívja a figyelmet arra, hogy ezek már a római korban is bonyolultabb szerkezetek lehettek az egyszerű tornatoriumnál, és működtetésükhöz több személy is szükséges volt. Feltehető, hogy a kézműves szerszámok fejlesztésében élenjáró Nürnbergben elérték a rómaiak technikájának a szintjét, és hozzájuk hasonlóan bonyolultabb, többszemélyes nyomópadok voltak használatban.

A körbevágott lemezt kimérték, és nyomópadon rögzítve a rátartó vasak (különféle nyomóacélok), illetve a változtatható, és szétszedhető, fából készült nyomóforma 48 49 50 51 52 53

48 Stahlschmidt, R. i. m. 132-136., 138. 1464-ben 6 sárgarézverő malmot említenek a Pegnitzen: uo. 88. j. 1484-ben rézlemezverő malmot említenek Thosban/Doosban a Pegnitzen Fürth mellett: Rchlen, C. G. i. m. 393., Pcltzer, R. A. i. m. 347. A kétféle vízi energiát felhasználó tevékenység, a sárgarézverés és kohó egymást is válthatta a város közelében álló malmokban, mint amire példa a város keleti szélén álló Hammer nevű épületegyüttes: Stegmann, H. i. m. 13-14. Stegmann megemlíti még, hogy a sárgaréz öntés és kalapálás műhelye egyébként is gyakran azonos már a 14. századtól fogva: Uo.

49 Rehlen, C. G. i. m. 393.

50 Lockner, H. P. i. m. Abb. V-VI.; Egyeki-Szábó T. i. m. 11.

51 A vízi energiának a nyomópadokhoz való felhasználására 1. Stegmann-nal vitatkozva Gadd, ]. A. i. m. 8., illetve Egi/eki-Szabó T. i. m. 21.

52 1563-ban Hans Reschen volt ez a kijelölt „Pecktrechsler" (Stegmann, H. i. m. 15.; Walcher- Molthein, A. i. m. 8.), akire a tálverők panaszkodtak a városi tanácsnál, hogy nem szállít számukra elegendő - félkész - edényt, miközben maga is kézi kidolgozásba fog, azaz egyéb végterméket is létrehoz.

53 Mutz, Alfred: Die Kunst des Metalldrehens bei den Römern. Basel, 1972. 27-29., 39M0. A 2015- ös gothai kiállításon is szerepelt egy ilyen nyomópad rekonstrukciója, de nem volt alkalmam összehasonlítani Mutz rekonstrukciójával.

16