Folia Historica 33. (Budapest, 2018)

I. TANULMÁNYOK - Kiss Etele: Vértálak - nyitott kérdések

A mesterekkel és a működésük szabályozásával kapcsolatban hasonlóan Nürnberg- be vezetnek az adataink. Számos forrás bizonyítja a tálverők nürnbergi tevékenységét 1363-tól, Friez Aichelperger működésétől fogva,37 38 39 40 41 de a vonatkozó levéltári anyagok jelentős része így is elpusztult. s Noha a városi tanács 1451-ben még megtagadja, 1477- ben mégis engedélyezi, azaz előírja a mesterremek készítését és a mesterségek tanácsa, azaz az Ötök előtt való bemutatását a tálverők számára is, azaz céhszerű, de a sajátos nürnbergi viszonyoknak megfelelően mégsem céhes mesterekké válnak, mesterségüket elfogadják és szabályozzák. A többi mesterség mellett ez már a tálverők számára is bevett gyakorlatra utal, ami azt is jelenti, hogy bizonyos időnek már el kellett telnie az ilyenek meghonosodásától fogva. ’ A mesterség elnevezésének kettőssége (peckslaher, peckstempfer) egyértelműen utal a díszített, vert tálak készítésére ebben a határozatban. A szabályozás részletes elemeit a nürnbergi mesterségeket szabályozó úgynevezett „Pergamentcodex" (Pergamenkódex) tartalmazza 1535-től fogva, amely meghatározza a mesterremek készítésének körülményeit, miszerint a leendő mesternek helyi polgárok gyermekének kell lennie, háromféle tálat kell bemutatnia, és esküt is kell tennie, hogy saját kezűleg készítette őket, ezáltal egyértelműen Nürnbergre korlátozva ilyenek készítését. 1 Amikor a szakma kihalásközeli állapotba került, 1618-ban engedélyezték szigorú feltételekkel és ellenőrzés mellett, hogy ne csak a városból, hanem a Nürnberghez tartozó környékbeli településekről is származhassanak legények, s ez utal a megelőző időszakra is, amikor a jövedelmező iparágat annak virágkorában fokozottan óvták, s ez nyilván nem a birodalom-szerte sok helyütt készített díszítetlen sárgaréz tálakra vonatkozik.4' Walcher-Molthein megemlít 1577-ből egy idős Peckstempfert, Hans

37 Walcher-Molthein, A. i. m. 8.; Stahlschmidt, Rainer. Das Messinggewerbe im spätmittelalterlichen Nürnberg. Mitteilungen des Vereins für Geschichte der Stadt Nürnberg 57. (1970) 124-149.137. Eltérő dátumot közöl: Kuczynska, J. Mosiçzne misy norymberskie i. m. 109.: 1365, illetve Rehlen, C. G.: Geschichte der Handwerk und Gewerbe. Leipzig, 1856. nyomán Tiedemann, K. i. m. 11.: 1373 (bár itt tévedésről lehet szó, mivel a megfelelő 1363-as adatot névvel és hivatkozással együtt szintén említi, uo. 14.)

38 Tiedemann, K. i. m. 11-12., aki H. D. Beyerstedt nürnbergi levéltáros közlésére hivatkozik, miszerint a tálverőkre vonatkozó irategyüttest eladták 1808-ban egy papírmalomnak.

39 Mummenhoff, Ernst: Handwerk und freie Kunst zu Nürnberg. Bayerische Gewerbezeitung 3-4. (1890) No. i. 2-8., No. 12. 266-272., No. 14. 313-320. 318.; Stegmann, Hans: Zur Geschichte der Herstellung und Verzierung der geschlagenen Messingbecken. I—II. Mitteilungen aus dem Germanischen Nationalmuseum, Nürnberg, 1899. 11-16., 17-28., 11. majd Walcher-Molthein, A. i. m. 7. nyomán mindmáig az 1493-as dátum terjedt el a vonatkozó tanulmányokban, 1. Kuczynska, ]. Mosiçzne misy norymberskie i. m.; Gadd, ]. A. i. m. 3.; Tiedemann, K. i. m. 15., noha Hampe már 1904-ben közölte az 1477. január 22-i határozatot a különféle mesterségek, köztük

„peckslaher", „peckstempfer" tevékenységének a szabályozásáról: Hampe, Theodor: Nürnberger Ratsverlässe über Kunst und Künstler im Zeitalter der Spätgotik und Renaissance (1449) 1474- 1618 (1633). I—III. Wien, 1904. I. 17-18. (122. tétel). Az 1493. évi adat arra vonatkozhat, hogy a mesterségeket szabályozó Rugsamt bíráinak jegyzéke valóban csak 1490-től ismert.

40 A leendő mestereknek „eine schüssel, ein padbeck, und eine schalle mit sein selbst handt"- ot kellett készíteniük, amit az „Ötök" elé terjesztettek. Stockbauer, Jacob: Nürnberger Handwerksrecht des XVI. Jahrhunderts. Nürnberg, 1879.6.; Stegmann, H. i. m. 13.

41 Stegmann, H. i. m. 13.1635-ös dátumot ad meg ehhez, de a forrásául szolgáló Jacob Stockbauer idézett művében ennél még az 1618-as évszám szerepel.

14