Folia Historica 32. (Budapest, 2017)

I. TANULMÁNYOK - Kollár Csilla: Középkori miseruhák kutatás- és gyűjtéstörténetéről a Magyar Nemzeti Múzeum Textilgyűjteményének néhány kiemelkedő darabja kapcsán

is látható A.E.I.O.V. betűsor III. Frigyes jelmondatára utal és az ugyanitt feltűntetett 1448-as évszám is az ő uralkodását jelöli. (1. kép) A ritkaság számba menő datált együttest megtalálójuk többször is kiállította a fővárosban és a bihari múzeumban, majd arról is gondoskodott, hogy megfelelő gyűjteményben helyezzék el. „Ezen ruhákat újakért becseréltem s az országos iparművészeti múzeumban letéteményeztem." - írta tanulmányának jegyzetében. Nem tudjuk, hogy pontosan mikor került a múzeumba az omátus, de 1953-ban már a Magyar Nemzeti Múzeum Textügyűjteményének műtárgyaként szerepel az együttes.9 10 11 12

Jellemző az is, hogy a 19. század második felében is még mindig elsődleges használati helyükön lévő tárgyak első leírásuk után a korszak nagy kiállításain kerültek ismét a tudomány látókörébe. Ekkor még nem múzeumi tárgyakként mutatkoztak meg. A magyarországi árvízkárosultak javára Budapesten Károlyi Alajos gróf palotájában 1876 májusában rendezett műipari és történelmi emlékkiállításon kizárólag egyházi tulajdonban lévő liturgikus öltözetek szerepeltek.11 Ipolyi Arnold 60 darab tárgyat állított ki, köztük 3 darab 15. századi miseruhát. Szerepét azért is fontos kiemelni, mert Bockhoz hasonlóan szívén viselte a nők foglalkoztatásának fellendítését és az általuk készített termékek ízléses kialakítását.1“ 1886-ban Nagyváradon hímzésgyűjteményének legszebb darabjaiból Czobor Béla rendezett kiállítást. Ipolyi karitatív, nemzetjobbító célokat is kitűző, saját rendezett gyűjteményén nyugvó kezdeményezése azonban nem talált követőkre a kortársak körében.

Hogy milyen nagy szükség volt a templomi környezetben használt textíliáknak a dicső múlt szellemében való megújítására, arra szemléletes példaként álljon itt Fieber Henrik Egyházi fehérneműek című, 1917-ben a Katolikus Szemlében megjelent írása: „Evekkel ezelőtt Luca-napján kezdődött nálam nem a Lucaszékcsinálás, hanem a ret- tegéssel-teljes várakozás, mi minden kézimunkával fognak meglepni karácsonyra női rokonaim és ismerőseim. Ettől a lidércnyomástól radikális eljárással menekedtem meg. Megmondtam a mélyen tisztelt hölgy koszorú minden egyes tagjának, hogy kézimunkát semmi szín alatt sem fogadok el ajándékképen. Lett belőle duzzogás, de én mindörökre megmenekedtem az ízléstelennél Ízléstelenebb párnák, futók, térítők riasztó áradatától. Ha lelkipásztorkodással foglalkozó pap volnék, öles betűkkel írnám ki templomom kapujára, hogy kézimunkákkal a templomot meglepni tilos, s ha kinek ilyen szándéka van, azt jelentse be előzőleg, mutassa be a tervezetet. Mert az a legrettenetesebb csapás, ami egy jóizlésú egyházi férfiút érhet, midőn a jámbor női nem visszariasztha- tatlan buzgósággal látja el a templomokat kézimunkáinak remekeivel. Az Ízléstelenség Walpurgisz-északája tombol ezen egyházi cikkek tárházában. Nem is leszen ez más9 Uo. 123.

10 Leltári számok: T. 1953.12.1-2. Pluviálé, T.1956.283. Stóla, T.1953.14.1. Kazula, részletes leírása olvasható: Művészet Zsigmond király korában 1387-1437. Katalógus. Szerk.: Beke László- Marosi Emő-Wehli Tünde. Bp., Budapesti Történeti Múzeum, 1987. 76-82.

11 Bubics Zsigmond-Henszlmann Imre-Szalay Imre: A magyarországi árvízkárosultak javára Budapesten Gf. Károlyi Alajos palotájában 1876. évi májusban rendezett műipari és történelmi emlék-kiállítás tárgyainak lajstroma. Bp., 1876.

12 Cséfalvay Pál: Ipolyi Arnold, a műgyűjtő. In: Ipolyi Arnold Emlékkönyv. Szerk.: Cséfalvay Pál. Bp , 1989. 93-115.97.

8