Folia Historica 32. (Budapest, 2017)

I. TANULMÁNYOK - Kollár Csilla: Középkori miseruhák kutatás- és gyűjtéstörténetéről a Magyar Nemzeti Múzeum Textilgyűjteményének néhány kiemelkedő darabja kapcsán

1. kép

Pluviálé Tökölről (Fotó: Sipos Enikő)

ként, míg női oktatásunk gyökerében meg nem változik s míg a jó tanító nénikéktől fel a tekintélyes iskolákat végzett diplomás hölgyekig egy jótékony álomban el nem feledik mindazt, amit jobb ügyhöz méltó buzgalommal megtanultak. Míg fényes kézimunkaüzletek előtt hölgyeink ezer ah és oh sóhajok között gyönyörködnek a zsibvásári munkákban, addig az egyházi ruha- és fehémeműekre sem virrad fel egy jobb napnak hajnala."13

A középkori textilemlékek elemeinek ízléses felhasználása a kortársak szerint orvosolhatta volna a templomokban uralkodó ízléstelenséget, stílus és minőségbeli következetlenségeket. Mindehhez persze az is szükséges volt, hogy a tárgyak hozzáférhetőkké váljanak. Legtöbbjük ugyan ismert lehetett a helyi közösség számára, de sokkal valószínűbb, hogy kopott, sérült állapotuk miatt nem szerepeltek gyakran az istentiszteleteken. A rejtett kincsek felfedezése végül nem gyakorolt nagy hatást a magyar hímző és szövőművészetre, hiszen ezek leginkább külföldi minták, esetleg az újonnan felfedezett népművészet hatása alatt álltak. Fejletlen textiliparunk sem tette lehetővé, hogy magas minőségű szövetneműk készüljenek hazánkban. A textilemlékek felé fordított figyelem, melyet Franz Bock textilipart is támogató munkássága hívott életre, közvetve végül hazánkban is a paramentumok gyűjtéséhez, muzealizálásához vezetett. A tárgyak felfedezésével együtt értékelésük, tudományos feldolgozásuk is megkezdődhetett,

13 Fieber Henrik: Egyházi fehémeműek. Katolikus Szemle 31. (1917) 794-806. 794.

9