Folia Historica 32. (Budapest, 2017)
II. KÖZLEMÉNYEK - Terdik Szilveszter: Posztbizánci miniatűr faragványok a Magyar Nemzeti Múzeumban
16. kép Kézi kereszt és tokja, Szatmárnémeti (Fotó: Kovács Zsófia) sugalmazó angyalokkal együtt jelennek meg. Az ikonográfiái rokonság természetesen nem jelenti azt, hogy a készítő mester személye is egyezne. Az Ivironban őrzött darab datálását segíti a zománcos, aranyozott ezüst fémkeretén olvasható felirat, miszerint ez a kereszt az Iviron monostor tulajdona, amelyet Magister Galatistai Akakiosz igumen Moszkvában díszíttetett 1707. június 8-án. Akakiosz 1699 és 1706 között Moszkvában, az Iviron monostor Szent Miklós metochionjában volt igumen. A helyzet hasonlít a nagyszebeni kereszt készítési körülményeihez: a faragványt az Áthoszról hozhatta az adott városba delegált szerzetes, akinek megtetszett a helyi ötvösök munkája, majd a nála lévő faragványnak díszes keretet készíttetett. Annyi a különbség azonban, hogy az egyik esetben hazavitte saját monostorába, a másikban viszont új, de rövid időn belül átadott szolgálati helyén hagyta. A hazai anyagban eddig csak egy hasonló jellegű, de kevésbé finom mívű zománcos áthoszi keresztet ismerek, amely a szatmárnémeti magyar görögkatolikus parókia tulajdonában maradt fenn. (16. kép) A parókiát a 17. század második felében „görög" kereskedők alapították, akik a Rákóczi-szabadságharc alatt elszenvedett veszteségeik ellenére, majd az 1720-as években is ott bábáskodtak a közösség újraszervezésénél és új templom építésénél. A nem túl mívesen megmunkált puszpángfaragvány datálása ebben az esetben sem egyszerű, talán a 17. századból származik. A tulipános festett zománcokkal díszített fémkeret viszont inkább a 18. században, talán az első felében keletkezhetett, valószínűleg éppen a közeli Erdélyben, ahol ez a műfaj még ekkoriban is 87
