Folia Historica 32. (Budapest, 2017)
II. KÖZLEMÉNYEK - Terdik Szilveszter: Posztbizánci miniatűr faragványok a Magyar Nemzeti Múzeumban
jól ismert volt. Hogy nem ortodox ötvös műve, arra a kereszt nyelén lévő alsó díszgombjának külső oldalára vésett latin betűs Mária-monogram tanúskodhat (persze ez akár a megrendelő kívánsága is lehetett...). Külön figyelmet érdemel, hogy a tárgy szállítását biztosító eredeti, 18. századi bőrtokja is megmaradt, amely technikája, nyomott-aranyozott díszei alapján magyarországi vagy erdélyi mester munkájának tűnik.” 1882-ben 28 tárggyal gazdagodott a Nemzeti Múzeum gyűjteménye. A szóban forgó tárgyak azonosítása nem egyszerű, mivel a leltárkönyvben a következő bejegyzést találjuk: „Ebenhöch Ferencz győri kano-", aztán így, a szó közepén megszakad a szöveg, majd a következő oldalon egy ceruzával írt megjegyzéssel folytatódik: „28 azaz huszonnyolcz darab szláv egyházi felszerelvény, melyeknek feliratait Targüra (?) segédőr orosz voltuk miatt elolvasni nem tudván, azok utólag iktatandók be s a 13 számú ékszertartóban vannak az középszekrényben kiállítva." A leltárkönyvben nyolc oldalt üresen ki is hagytak, de úgy tűnik a pontos leírásuk azóta is várat magára. 4 A leltári szám alapján egy kereszt biztosan ehhez az együtteshez tartozott.” (17-18. kép) Durva öntvény, amelyet itt csak azért említünk meg, mert jól látszik, hogy mestere a puszpángfaragványokat tekintette mintának, az öntőformát talán egy fafa- ragvány felhasználásával, de biztosan annak mintájára készítette. A finomabb kidolgozás fázisait ellenben elhagyta, már amennyire ez a kereszt erősen kopott felületét látva megítélhető. Úgy tűnik, hogy részletei eredendően is elnagyoltak voltak. Ikonográfiája az áthoszi keresztek egyszerűbb, de gyakoribb formáját követi: egyik oldalon Krisztus megkeresztelése, a másik oldalon keresztre feszítése a fő kompozíció, míg a rövidebb szárak végein egy-egy angyal, a hosszabb szárakon pedig evangélisták portréi szerepelnek mindkét oldalon. A két öntvényt úgy illesztették össze, hogy vastagsága körülbelül a puszpángfaragványokéval egyezik. Hasonló jellegű, puszpángfaragványokra emlékeztető, de a Nemzeti Múzeum példányánál jóval magasabb színvonalú öntött kereszt maradt fenn a szerbiai Sztudenica 53 54 55 53 Hogy a kereszt mikor és kitől került a közösség tulajdonába, egyelőre nem ismert. A templomnak fönnmaradt az 1843. évi leltára, amelyben nem szerepel, de elgondolkodtató esetleg a következő bejegyzés: „10. Egy czifra kereszt a' csókoló képnél az Idősb Tánya Mihály ajándéka..." Bár nehezen hihető, hogy a közösség legértékesebb keresztjét állandóan kint tartották volna a hajóban, ahonnan bárki könnyedén el is lophatta volna. Id. Tánya Mihály ekkor az egyházközség parókusa volt, aki a leltárt is készítette. A leltár a parókia irattárában található. A közösség történetéről, a kereszt restaurálás előtti állapotáról készült fotókkal: Terelik Szilveszter: A szatmárnémeti magyar görögkatolikus templom. In: Terdik Szilveszter-Bara Júlia: „...kincseiből újat és régit hoz elő". Válogatás a történeti Szabolcs és Szatmár vármegye görög- és római katolikus szakrális emlékeiből, „...scoate din vistieria sa lucruri vechi §i lucruri női". Din patrimoniul eclesiastic greco- ?i romano-catolic al fostelor comitate Szabolcs §i Sátmar. Hajdúdorogi Egyházmegye. Nyíregyháza, 2014. 110-137. A kereszt képei uo. a 114-115. oldalon. A keresztet Szilágyi Veronika, a bőrtokot Tóth Hajnalka a Képzőművészeti Egyetemen restaurálta a 2015/16-os tanévben. 54 MNM Leltárkönyv 1879-1883. 358-367. Ebenhöch Ferenc (1821-1889) győri kanonok ezekben az években számos tárgyat (főképp őskori kerámiát, vasakat) ajánlott fel a Nemzeti Múzeumnak, amelyeket meg is vettek. 55 9x5 cm, ltsz.: 1882/77 88
