Folia Historica 32. (Budapest, 2017)

I. TANULMÁNYOK - Varga Lujza: Magyarország csatlakozása a Nemzetek Szövetségéhez

Varga Lujza

MAGYARORSZÁG CSATLAKOZÁSA A SZÖVETSÉGÉHEZ

NEMZETEK

Előszó

Magyarország az első világháborút a vesztesek oldalán fejezte be, az Osztrák-Magyar Monarchia szétesett, és a környező országok bevonuló hadseregei szétszakították a régi Magyar Királyságot. Habár az elbukott Tanácsköztársaság után hatalomra kerülő új magyar kormány már képviseltethette magát a versailles-i béketárgyalásokon, a magyar küldöttségnek a béke aláírásán kívül más szerepet nem nagyon szántak a nagyhatalmak. A trianoni béke jócskán lecsökkentette az ország területét, miközben az új, szomszédos államok további lefegyverzést követeltek. Magyarország gyakorlatilag kiszorult az európai politikai színtérről.

Eközben Woodrow Wilson amerikai elnök alapelvei nyomán megalakult egy szervezet, amely az általa hangoztatott elvek szerint a pacifizmusban és a világ közvéleményének erejében bízott, és ezeknek segítségével szeretett volna megteremteni egy tisztább és egyenesebb diplomáciát. A szerződések rendszere helyett egy nagy szervezetet kívántak létrehozni, amely minden államot egyesít, és ami fórumot ad arra, hogy a tagállamok békés úton, tárgyalásos formában, a kölcsönös biztonság elvét követve, igazságosan rendezzék egymással szembeni konfliktusaikat. Wilson elképzelése szerint ugyanis „ez az intézmény gyakorolná az elsődleges és legfontosabb hatalmat: a világ közvéleményének erkölcsi erejét, a nyilvánosságét, amely megtisztít, megvilágít és hatékonyan befolyásol [...] hogy mindazt, amit a fény eloszlat, a világ rosszallásának egyetemlegesen megnyilvánuló fénye végérvényesen megsemmisítsen."1 Ez a szervezet volt az 1919. április 28-án, a versailles-i konferencia egyik ülésén megalapított Nemzetek Szövetsége, közkeletű nevén a Népszövetség.

A wilsoni alapelvek mellett azonban a Népszövetség megalapítását főként ösztönző három államnak (USA, Nagy-Britannia, Franciaország) a szervezet megalakítását támogató politikusainak megvoltak a maguk jól átgondolt indítékaik is: a franciák azt remélték, hogy egy ilyen szervezet segítségével könnyebben tudják majd ellenőrizni Németországot és biztosítani az Európa feletti francia hegemóniát; az angolok a hatalmi egyensúly fenntartását remélték a szervezettől; míg az amerikai politikusok a „nyílt kapukat" és a „tengeri szabadságot" tartották a legfontosabbnak. A három hatalom céljai a mandátumrendszer kialakításánál találkoztak - a vesztes hatalmak volt gyarmatait

1 Kissinger, Henry: Diplomácia. Bp., 2008.43.

41