Folia Historica 32. (Budapest, 2017)

III. MŰHELY - Kiscsatári Marianna: „Kacsint a gépnek. Engedi megöregedni a pillanatot." Ács Irén (1924-2015) fotográfiai életműve a Történeti Fényképtárban

Kiscsatári Marianna

KACSINT A GÉPNEK. ENGEDI MEGÖREGEDNI A PILLANATOT."1

ÁCS IRÉN (1924-2015) FOTOGRÁFIAI ÉLETMŰVE A TÖRTÉNETI FÉNYKÉPTÁRBAN

2015. decemberi halála előtt néhány hónappal még rendezte a múzeumba kerülő diáit, negatívjait, vintázs kópiáit, hiszen rendkívül következetes és tudatos fotográfus volt. Ács Irén neve adományozóként felkerült a Rotunda már vány táblájára, egyedüli kortárs alkotóként. Büszke is volt rá! A Történeti Fényképtár pedig több mint 70 ezer felvételt kapott ajándékba. Negyedszázad alatt - a fotográfus emlékeit használva - szakszerűen feldolgoztuk, meghatároztuk a közelmúlt (1960 és 2000 közötti) vizuális történetírásának e fontos dokumentumait.

Az 1990-es évek legelején ismerték meg a Fényképtár munkatársai - Stemlerné Balog Ilona és Jalsovszky Katalin, kissé később én is - Ács Irén fotóriportert, az Ország- Világ című képes hetilap volt munkatársát. Ekkor vetődött föl annak a lehetősége, hogy a múzeum gyűjteményébe kerüljenek az 1960-as, 70-es, 80-as évek hétköznapjait, a vidéki és a fővárosi élet dolgozó és pihenő pillanatait megörökítő felvételei. Kezdetben pályázati ösztöndíj támogatással, majd a fotós önzetlen önkéntes munkája segítségével rendeztük sok éven keresztül a megkapott archívumot. Minden filmkocka - Jaksity László és Farkas Árpád fotósainknak köszönhetően - kontaktolt pozitív nézőképként került beazonosításra a lap riportjaiban, illetve a fotográfus személyes emlékei, ismeretei alapján. Az ilyen alaposságú életmű feldolgozás a Fényképtár kortárs gyűjteményének gyakorlatában is egyedülálló; ritkán adódik egy muzeológus számára az a lehetőség, hogy közel húsz éven át folyamatosan dolgozhasson az életmű teljes dokumentációjának meghatározásán.

Az alkotóról néhány szó. Ács Irén (Haas Irén néven) 1924. október 24-én született Szécsényben, zsidó családban. Szülővárosában a nagybátyjánál lett fényképésztanuló, majd 1940-ben a fővárosba, nagynénjéékhez került - apja mentette a zsidóüldözések elől. Kezdetben Székely Aladár neves Váci utcai műtermében dolgozott (ekkor már az özvegy és a fia vezették a fotószalont).

Erre egy 1995-ös riportban így emlékezik vissza; „Gyalog szépen végigsétáltam a Váci utcán, s nézegettem a fotóműtermek kirakatát, a Székely Aladár műterme tetszett a legjobban. [... ] Fölmentem az ötödik emeletre, becsöngettem. Kijött az inas,

1 Részlet a Hollókő című állandó kiállítás egyik vendégkönyvi bejegyzéséből, 2000. augusztus 12.

313