Folia Historica 32. (Budapest, 2017)

II. KÖZLEMÉNYEK - Kollár Csilla: Idegenforgalmi régiók. Képeslapsorozat az 1930-as évekből

magyarokat, meglátni azt, ami megmaradt. [...] Az idegenforgalom vezetői és gyakorló szakemberei módszeresen felkutatták és megmutatták a megmaradt értékeket. Ezek megismerésére buzdított a plakát: »Utazgassunk hazánk földjén!« Ez az érdeklődés, az ország felfedezésének öröme és vágya kellett volna, hogy itthon tartsa a nyaralni »külföldre gravitáló« tömegeket, hogy utazási szokásaikat megváltoztassa."49 Nehéz lenne eldönteni, hogy az új értékek felfedezése mennyiben segíthette a trianoni veszteségek feldolgozását, az minden esetre biztos, hogy a jól átgondolt idegenforgalmi propaganda felhívta a figyelmet a megmaradt értékekre, büszkévé téve az adott desztináció lakosait és a belföldi turizmusban résztvevőket. A turisztikai fejlesztésekbe bevont területeken nagyobb lehetőség nyílt az infrastruktúra, a gazdaság és a kultúra fejlesztésére is.

A képeslapsorozaton bemutatott területek a két világháború közötti időszakban nem alkottak hivatalosan a mai értelemben vett régiókat, legalábbis sosem utaltak ekként rájuk. A regionális gondolkodás kezdetei megjelentek, de magát a régió kifejezést nem használták. A korabeli szóhasználatban a megye vagy vármegye fogalmával találkozhatunk. 11A képeslapsorozat egyértelműen a megmaradt országrészek turisztikai szempontból meghatározott felosztását vetíti előre. Az ábrázolt desztinációk mindegyike hatalmas infrastrukturális és gazdasági fejlődésen ment át napjainkra. Egyik sem szűnt meg - idegenforgalmi szempontból - számottevő terület lenni. A mai napig megfelelnek és meghaladják azt a szerepet, melyet a trianoni döntés után a sors és a szükség jelölt ki számukra. A hazai idegenforgalom fontos alapkövét jelentő idegenforgalmi régiók új területi egységekként 1998-ban jelentek meg. A 28/1998. (V.13.) IKIM rendelet, melyet a 4/2000 (II.2.) GM rendelet módosított, vezette be őket, ezzel hivatalossá téve a regionális idegenforgalmi bizottságok működési területét is. Az intézkedés fő célja az volt, hogy a szubszidiaritás elvét követve ösztönözze a helyi idegenforgalmi erőforrások fejlesztését és elősegítse a helyi szereplők együttműködését. ' Az elkülönített 9 régió a következő: Észak-Magyarország, Tisza-tó, Észak-Alföld, Dél-Alföld, Budapest-Közép-Dunavidék, Közép-Dunántúl, Nyugat-Dunántúl, Dél-Dunántúl, Balaton.

A két világháború közötti időszak képeslapokon is népszerűsített idegenforgalmi régiói a mai napig is szerepelnek a turisztikai palettán. A Tisza-tónak, mint idegen- forgalmi látványosságnak a kialakulása csak a kiskörei víztározó átalakítása után vált lehetségessé, így nem találkozhatunk vele a '30-as évek idegenforgalmi kínálatában. A dél-alföldi területek sem kapnak nagy szerepet a korszak turisztikai palettáján, melynek oka a térség elmaradottságában és az infrastruktúra alacsony színvonalában keresendő. Szeged kerül majd be elsőként, 1931-től a turisztikai kínálatba, köszönhetően a Szabadtéri Játékok évenkénti színvonalas megrendezésének. Őt követi majd Gyula és Pusztaszer. Látható, hogy hazánk idegenforgalmi kínálata és a mai formájában létező regionális felosztása hosszú, évszázadokra visszatekintő folyamat eredménye. A legnagyobb, ma is érezhető hatást mégis a két háború között eltelt mozgalmas évtizedek gyakorolták napjaink turisztikai régióira. A sokáig remélt területi revízió végül nem va49 Uo. 206-207.

50 A témáról bővebben Marton I. i. m. 166-168.

51 Dr. Tóth Géza: A magyarországi idegenforgalmi régiókról. Területi Statisztika 8. (45.) (2005) 2. sz. 147-162.147. http://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/terstat/2005/02/wtot.pdf (2015. január 12.)

276