Folia Historica 32. (Budapest, 2017)

II. KÖZLEMÉNYEK - Kollár Csilla: Idegenforgalmi régiók. Képeslapsorozat az 1930-as évekből

egyértelműen a két világháború közötti időszakra tehető. Kezdetben csak a külföldiek számítottak célközönségnek, az ő számukra alakították ki a kínálatot és szervezték meg az első utakat. Az Európában egyedülálló táj, és lakóinak különleges életmódja egyedi attrakciónak számított, és akár egy Budapestről kiinduló egynapos rövid kirándulás keretében is megtapasztalható volt. Debrecen városa mellett hamarosan Kecskemét is bővíteni igyekezett az idegenforgalmi kínálatot, de a déli városok csak jóval később váltak kedvelt célponttá. Szeged esetében a Szabadtéri Játékok 1931-től való rendszeres megrendezése növelte a város kulturális turizmusban betöltött szerepét.

A jellegzetes magyar táj mellett az oly jellemző, díszes, színes népviselet is érdemes lehetett a hazai látogatók figyelmére. A népi hagyományokat elevenen őrző Matyóföld a Bükk aljában terül el, központja, a Budapestről is könnyen megközelíthető, Mezőkövesd. A tájegységet népszerűsítő képeslap 2 (3. kép) eredeti plakátjának alkotója Haranghy Jenő. A képen két ünnepi öltözetű asszony kíséri a szintén matyó népviseletben megjelenő mennyasszonyt. Templomba menet elhaladnak egy a vidékre jellemző ház előtt, melynek udvarában ünneplőbe öltözött fiatal férfi látható bő ujjasban, hímzett ingben és kakastollas kalapban. A gazdag népi hagyományok, a festői népviselet a település fő vonzereje, melyet a látogatók elől sem rejtenek el, sőt a felirat tanúsága szerint: „Szívesen látjuk a Matyóföldön (Mezőkövesd)". A hátlap, jól kiegészítve a képi ábrázolást és kiemelve a régió fő idegenforgalmi vonzerejét, felhívja a figyelmet a ma már vüágszerte híres matyó kézimunkákra, melyek ősi eredetű, gazdag színérzékről tanúskodnak, és ma már háziiparszerűen készülnek. A hagyományos hímzéseket azonban nem csak elegáns üzletekben lehet megcsodálni, hanem azok a látogatók is megismerhetik a pazar viseleteket, akik vasár- vagy ünnepnap látogatnak el Matyóföld központjába, Mezőkövesdre, ahol „megleshetik" a templomba igyekvő, vagy onnan hazatérő helyi lakosokat. Kiemeli még a rövid tájékoztató, hogy a település a Budapest- Sátoraljaújhely fővonalon Budapestről gyorsvonattal két és negyed óra alatt elérhető és egynapos kirándulás keretében pár órai ott tartózkodással kényelmesen megjárható. Mezőkövesd máig tartó idegenforgalmi jelentősége egyedülálló módon és egyértelműen a jellegzetes viseletnek köszönhető, melyre már a századfordulón is felfigyeltek. Juhász Árpád a következőképpen tudósít a matyóviseletről: „A ruha, a »gúnya« csakugyan a legfontosabb a matyók életében, ezért fáradoznak, dolgoznak, nagy áldozatot hozva öntudatlanul, e belső érzésektől ösztökélve a nemzeti géniusznak; nagy erkölcsi, gazdasági, művészi erők, értékek kitevője ez a szertelen fényűzés, ami e viseletben megnyilatkozik."12 13 A vidék alapvetően visszafogott életmódot folytató népességének egyedüli fényűzése az öltözködés és annak minél pazarabb kialakítása. A díszes viseletek előállításának és az alapanyagok beszerzésének költségei gyakran meghaladták egy- egy család anyagi lehetőségeit. Az első világháború után a költekezés és divatozás oly nagy mértéket öltött a környéken, hogy még a katolikus egyház is kénytelen volt tiltakozni ellene. A helyi, hagyományos öltözetekhez illesztett drága, de géppel előállí12 MNM Kis- és aprónyomtatvány gyűjtemény, ltsz.: 1998.45., plakát változata: OSZK Kisnyomtatványtár, Plakátgyűjtemény, ltsz.: PKG 1930/75.1930 Budapest Klösz

13 Juhász Árpád: A matyóviselet dekoratív szépségéről. Magyar Iparművészet 16. (1913) 5. sz. 190- 192.190.

263