Folia Historica 32. (Budapest, 2017)
II. KÖZLEMÉNYEK - Gál Vilmos: A lövészárkok művészete. Első világháborús frontemlékek a Magyar Nemzeti Múzeum Egyedi Tárgyak Gyűjteményében
2. Lőszerhüvely daráló (Lásd 1. kép. Műtárgykatalógus 16. tétel.) „Ez a daráló is nagyon érdekes, szép darab. Alkatrészeit egy lakatos, vagy kovács is készíthette, esetleg egy valódi darálót szereltek szét, hogy a megfelelő méretű hüvely testébe rögzítsék. Ennek a tárgynak a felső, felületi motívumai billegtető véséssel készültek. Aki ezt készítette, biztos volt ötvösvésője, fémvésője, ezt billegtetve tolta előre, akkor hozza ki a vonalakat. A poncoláshoz kell a kalapács, ez meg csak a kéz erejével dolgozik. A többi díszítés azonban itt is poncolással készült, csak ehhez is speciális célszerszámot kellett köszörülni. A poncolókat maguknak állítják elő az ötvösök és vésnökök, ahhoz a feladathoz, amit el akartak végezni. Ezeket nem az ötvösboltban lehet kapni, házilag mi köszörüljük ma is, különféle íves élű vésőket, jó kéz kell hozzá. A vonalakat véséssel hozták létre. így kell vezetni, végighúzni, a végén át kell csiszolni homokkal, hogy a sorjás részek eltűnjenek. Tervezés, vázlat véleményem szerint nem szükséges a díszítések kialakításához, de valószínűleg a munkálatok előtt a kívánt formákat ceruzával előrajzolták a paláston. A motívumokat emlékezetből, térítők, zsebkendők hímzéseiből alkották meg, esetleg újságokban szereplő rajzok alapján." 3. Lőszerhüvely váza, rátétes (Lásd: műtárgykatalógus 11. tétel.) „ A német feliratos serleg elüt a többitől, más technikát igényelt, inkább lakatos, kovács, vagy bádogos készíthette. A betűket és számokat itt nem a lőszer saját anyagából domborították ki, hanem rátétként kerültek fel rá. Az egész testet hevíteni kellett és a betűket ezek után forrasztással tették fel, kb. 1000 Celsius fokra kellett hevíteni, csipesszel egymás után ráforrasztották az előre kivágott betűket, de közben izzania kellett a hüvelynek, másképp nem lehet megoldani. A sósav az oxidáció miatt kell hozzá: előbb savba mártották a betűket, aztán olvadt cinbe, majd jött a felhelyezés. A váza egyéb felületét egyébként kalapálással, irdalással készítették, a végén valami egyszerű máz felrakásával matt fekete felületet kaptak. Két hónapig is elpepecselhetett rajta a készítője. A felső, domború nyakrész kalapálással készült: kovácstűzhely kellett ehhez is, 5-10 percenként kellett hevíteni, aztán kalapálni, újra lágyítani, megint kalapálni, és így tovább, amíg a kívánt alakot el nem érte. Belülre kellett egy 5. kép Rátétes lőszerhüvely váza. Műtárgykatalógus 11. tétel (Fotó: Kardos Judit) 244
