Folia Historica 32. (Budapest, 2017)

II. KÖZLEMÉNYEK - Debreczeni-Droppán Béla: A Magyar Nemzeti Múzeum tisztviselői az első világháborúban

A közbiztonság romló állapotára hívja fel a figyelmet egy 1918. április 13-án kelt igazgatói leirat is, amely a legközelebbi vidéki múzeumi betörések miatt, amelyek Szentesen és Szegeden történtek, kéri a biztonságra való nagyobb odafigyelést.66 Betörések végül nem történtek a Múzeumban, mégis a világháború következtében hozott egyik intézkedés komoly kárt okozott az intézménynek. 1917-ben ugyanis a hadianyagok fogytával a múzeumpalota réz tetőzetét, valamint a villámhárítók ugyancsak rézből készült vezetékét be kellett szolgáltatni, és a leszedett tetőt vaspléh- lemezekkel, az említett vezetéket pedig sodronyhuzalokkal pótolhatták.

A világháború vagy legalábbis a fegyverei, ha nem is a Nemzeti Múzeumban, de épülete előtt megjelentek, mégpedig nyilvánvalóan propaganda céllal. A Pesti Napló 1915. január 4-i számából tudjuk, hogy az intézmény kérte a honvédelmi minisztert, hogy „közszemlére tétel céljából" küldjenek a fronton az ellenségtől zsákmányolt fegyvereket. A miniszter válaszában jelezte, hogy a közös hadügyminisztérium küld majd egy orosz és egy szerb tábori ágyút, egy szerb hegyi ágyút, továbbá egy orosz és egy szerb géppuskát is.58 59 60 (3. kép) A küldemény hamarosan megérkezett, mert Tolnai Világlapja január 21-i számában már egy képen látható az öt hadizsákmány, az Aranyszobor déli oldalán, ahogy emberek tömege veszi azokat körül.61 Egy hónappal később a kiállított ágyúk mellett a Hadsegítő Hivatal úgynevezett negyvenkettes perselyeket helyezett el a város több pontjához hasonlóan. A 42-es ágyúlövegek mintájára készített 42 cm széles és 105 cm magas perselyekben az elesett katonák özvegyei és árvái részére gyűjtöttek.62 63 A Múzeum előtti persely egy vagy több napig állhatott a helyén, ellentétben az ágyúkkal, amelyek Görgei Artúr 1916. májusi temetése idején is még a kertben voltak. '

A világháborúval kapcsolatosan elmondható, hogy nem túlságosan kedvezett a szakmai munkának, hiszen sok gátló tényezője - melyekről részben már szóltunk - akadályozta, hogy tovább gyarapodhassanak, fejlődhessenek a múzeumi gyűjtemények. Egy muzeológusnak kellett foglalkozni például több gyűjteménnyel is, mert munkatársa a fronton volt, de voltak bizonyos területek, amelyeket az intézményhez beosztott középiskolai tanárok felügyeltek. Ugyanakkor két olyan esetet is hozunk, amely arra példa, hogy a legnagyobb világégés közepette is lehet utat, lehetőséget találni a tudományos működés számára. Az egyik példát Moesz Gusztáv növénytári igazgató őr adta, akit, mint fentebb említettük sikerült felmentetni a katonai szolgálat alól. Mielőtt

58 OSZKI 395/1918. Fejérpataky kéri többek közt, hogy különösen arra ügyeljenek, hogy „az osztályban záráskor senki el ne bújhassák."

59 Jelentés 1913-1923. 33. A jelentés azt is megjegyzi, hogy a háborús megszorítások miatt a kerti utak, támaszfalak stb. karbantartását is el kellett halasztani.

60 Zsákmányolt ágyuk a Muzeum-kertben. Pesti Napló 66. (1915) 4. sz. január 4. 7.

61 Tolnai Világlapja 15. (1915) 4. sz. január 21.4. Tíz nappal később már egy, A világháború képtelen krónikája címet viselő karikatúrasorozatba is bekerültek „A Múzeum kertjében fölállított orosz ágyúk és gépfegyverek", amelyekből nem egy szerb volt (Borsszem Jankó 48. (1915) 5. sz. január 31. 7.).

62 Negyvenkettes perselyek. Budapesti Hírlap 35. (1915) 51. sz. február 20. 8.

63 Görgei Artur temetése. Budapesti Hírlap 36. (1916) 146. sz. május 26. 6-7. 7.

223