Folia Historica 32. (Budapest, 2017)

II. KÖZLEMÉNYEK - Terdik Szilveszter: Posztbizánci miniatűr faragványok a Magyar Nemzeti Múzeumban

A másik levél alakú enkolpion sodronyzománcos, kövekkel díszített foglalatban, üveg alatt, viszont nem puszpángfaragványt, hanem egy apró rézmetszetet őriz.' (45^6. kép) Az ábrázolás a bizánci hagyományban szinte ismeretlen, annál népszerűbb volt viszont a 18. századi katolikus világban. Az ábrázolás ugyanis az úgynevezett Lehajtott fejű Mária-kegykép apró szentkép változata. A képtípus 18. századi népszerűségét az alapozta meg, hogy ezt a Mária-képet a különböző betegségek, démoni támadások ellen hatékony áldásokat összegyűjtő metszetlapok ábrázolásai között is gyakran szerepeltették, sőt a népi gyógymód különös tanújaként maradt fenn belőle lenyelhető változat is. 4 A hatékonynak gondolt metszeteket egyébként nemcsak a katolikusok, hanem még az ortodox hívek is kérték, amint arról a budai jezsuiták egyik feljegyzése tudósít.4 Az amulett foglalata ortodox mester munkája lehet - ezért is tárgyaljuk itt -, feltételezhető, hogy a megrendelője, viselője is ortodox keresztény lehetett. A medál személyes jellegét egyértelművé teszi, hogy a metszetet valódi hajból készített fonat keretezi: talán egy anya hordta így gyermeke hajfürtjét, vagy egy szerelmes őrizte választottja „ereklyéjét".^

Hasonló, fémkerettel ellátott, levél alakú enkolpionokat a balkáni kolostorok gyűjteményeiben is találunk, több darabot őriznek a sztudenicai, egyet pedig a decani mo- 83 84 85 86 87

83 5 cm, ltsz.: 11/1/1908. Leitner Sámueltől vették. MNM Leltárkönyv 1904-1908. 338. A Lehajtott fejű Mária (Maria mit dem geneigten Haupt) nagyon népszerű volt a 18. században, az egyik, kegyképpé lett példányát 1901-től a Bécshez tartózó Döbling karmelita kolostorában őrzik. A kegykép kultuszáról: Aurenhammer, Hans: Die Mariengnadenbilder Wiens und Niederösterreichs in der Barockzeit. Der Wandel ihrer Ikonographie und ihrer Verehrung. Wien, 1956. 102-103., Abb. 31. A délnémet területeken őrzött egykori másolatairól, müncheni és landshuti képekről: Steiner, Peter: Altmünchner Gnadenstätten. Wallfahrt und Frömmigkeit im kurfürstlichen München. München-Zürich, 1977. 38.; Uö: Gnadenstätten zwischen München und Landshut. München-Zürich, 1979. 30-31. Barokk metszetábrázolásaiból Szilárdfy Zoltán is őriz: Szilárdfy Zoltán: A magánáhítat szentképei a szerző gyűjteményéből I. 17-18. század. (Devotio Hungarorum 2) Szeged, 1995. kát. 528-530.; Uű: A magánáhítat szentképei a szerző gyűjteményéből III. Alkalmazott szentképek (16-21. század). (Devotio Hungarorum 12) Szeged-Budapest, 2008. kát. 60, 199-201. Erdélyi kultuszáról: Mária-tisztelet Erdélyben. Má- ria-ábrázolások az erdélyi templomokban. (Múzeumi Füzetek 28.) Szerk.: Mihály Ferenc. Haáz Rezső Múzeum, Székelyudvarhely, 2010.13.

84 Szilárdfy Zoltán: Barokk szentképek Magyarországon. Bp., 1984. 21-23.; Szilárdfy Z. A magánáhítat szentképei III. i. m. 27., kát. 449., 457. L. még: Ochsenbein, Peter: Zur Typologie der Breverl. Uber ein in St. Gallen 1996 aufgefundenes Exemplar. Österreichische Zeitschrift für Volkskunde 54/103. (2000) 55-66. 63-64., Abb. 4.

85 Jánosi Gyula: Barokk hitélet Magyarországon. Pannonhalma, 1935. 70., 74. Idézi: Szilárdfy Z. Barokk szentképek i. m. 21.

86 A haj művészeti alkalmazásáról 1. Szilárdfy Zoltán: Hajkultusz a művészetben. In: Uő: „Varietas delectat". Újabb tanulmányok. Bp., 2015.39^49.

87 A két levél alakú, de fémbefoglalt enkolpion közül az egyik Krisztust, mint a valódi szőlőtőt (apostolok nélkül), a másik az Istenszülőt a Gyermek Jézussal, félalakosan ábrázolja. Előbbit 17., az utóbbit 18. századinak tartják. Van még egy levél alakú enkolpionjuk, a faragvány az Istenszülőt a gyermekkel ábrázolja, fém kerete filigrános, ezüst granulátumokkal, 17. századinak datálják. Ulanoma, Mupjana: CTyaeHmnca pu3Hnqa. BeorpaA, 1988.152., 156.

105