Folia Historica 32. (Budapest, 2017)
I. TANULMÁNYOK - Kollár Csilla: Középkori miseruhák kutatás- és gyűjtéstörténetéről a Magyar Nemzeti Múzeum Textilgyűjteményének néhány kiemelkedő darabja kapcsán
mely, akárcsak a tárgyak útjai a gyűjteményekbe összetett és minden esetben egyedi folyamat. A Magyar Nemzeti Múzeum középkori egyházi öltözetei közül néhánynak a gyűjteménybe vezető útja jól követhető. Ezt az olykor rögös utat és a tárgy későbbi életét is végigkövetve a 19. és 20. század jellegzetes tárgytörténetei rajzolódnak ki. A Magyar Nemzeti Múzeum legismertebb domborhímzésű kazuláját, mely Kőszegről származik, (2. kép) először Rómer Flóris írta le 1869-ben az Archaeologiai Értesítőben megjelent útibeszámolójában. 4 A kőszegi templom értékeinek megtekintésekor legrégebbi ereklyeként említettek és tettek Rómer elé egy Szent Erzsébet által hímzett miseruhát. A kazula alakjából, hímzéséből, alapszövetéből rögtön felismerte, hogy a tárgy nem készülhetett a 16. század első felénél korábban. A következő szavakkal írta le élményeit: „...alig győztem a miseruhát mutató egyházfit arról meggyőzni, hogy az ilyen kétségbe vonható adatokkal nem nagy szolgálatot teszünk egyházunknak, még kevésbé a régészetnek; ezen ok talán még is hatott reá, és meg is igéré, hogy jövőre ezen miseruhát, mint állítólagosán sz.-Erzsébetét fogja a híveknek bemutatni. Egyébiránt a casula nagyon díszes; talaja arany, a lombozat vörös selymú. A hátán levő kereszt nem áll, mint szokás, egy hoszszú függélyes és egy keresztlapból, mely több szentet egymás fölött és oldalt tüntet elő, hanem a közepét minden keret nélkül [...] a boldogságos szűz foglalja, mely a hold szarván állva, gyönyörűen hímzett alsó ruhája fölött természetesen redőzött köpeny szélét jobbjával emeli, míg a meztelen kisded balján nyugszik. A kiömlő szent fény lángalakú, mint azt az osztrákház alatti magyar érmeken látjuk. Két repülő angyal nyílt, ívezetes koronát tart feje fölött. A fej fölötti téren levő négy lobban sz. Anna ül, de nem, mint még a XV. században látjuk, hogy ölében leánya a b. szűz, ennek ölében pedig a kisded Jézus ül, mit a németek Selbdrittnek harmadmagával-nak neveznek, hanem jobbján a meztelen kisded Jézus, bal térdén pedig a sz. fényű kis Mária ül. A középső nagy kép feje irányában ismét két négy lob van alkalmazva, a jobb oldaliban ifjú arczczal evang. sz. János ül, bal oldalon pedig sz. Endre, két kezével az előtte álló ferde kereszt ágait tartva, a b szűz alatt annak atyja Joachim áll mintegy caryatid alakban a középső képet tartva. A hold alatti talapzat körül még néhány angyalfő is észlelhető. Az egész valóban díszes hímzés majd hüvelyknyi magasságú arany domborművezetű, és a talajra reá van varva, hajdan a casula kelméje maga gyöngyökkel és egyéb drágaságokkal volt ékesítve, melyeknek azonban egy része már 1674-ben hiányzott. Ezen egyházi készlet egyedül egyszer használtatik egy évben, tudni ülik november 19-én, sz. Erzsébet napján."1" A leírást követően a tárgy ismertté vált a művészettörténet számára, de sokáig nem került közgyűjteménybe. A tárgy megszerzésére irányuló erőfeszítések 1908-ban kezdődtek meg, amikor is Hampel József, a múzeum Érem- és Régiségtárának igazgatója október 13-i levelében' Wittinger Antalnál a Vas megyei monográfia készítőjénél érdeklődött a könyvben is említett, és egy nem túl jó minőségű fényképpel is bemutatott 14 15 16 14 Rómer Flóris: Három nap hazánk északnyugati határán. IV. Kőszeg. Archaeologiai Értesítő 1. (1869) 14. sz. 277-283. 15 Uo. 281-282. 16 Magyar Nemzeti Múzeum Irattár, Érem- és Régiségtár iratai (továbbiakban MNMI ÉRT) 125/1915. 10
