Folia Historica 31. (Budapest, 2016)

I. KÖSZÖNTJÜK A 80 ÉVES T. NÉMETH ANNAMÁRIÁT - Kiss Erika: Új életre virrasztott haj dánkor - Egy mentekötőről

14. kép

Az Orn.Jank.433 leltári számú mentekötő (Fotó: Kardos Judit)

ugyanebben a funkcióban. A korszakban ugyancsak használatos úgynevezett frakkmentékhez viszont soha nem viseltek ilyen típusú kiegészítőt.1'

A Jankóvich-gyűjteményi tárgy készítéseként megadott 1805-ös dátumot alátámasztja a mű jelzése is. A Herzog-féle műhöz hasonlóan ezen is FM monogramos mesterjegyet találunk. De míg az előbbin antikva majuszkulával, itt kurzív nagybetűkkel jelölte magát a mester. (15-16. kép) Egy további, kurzív FM-es jegyű tárgy is ismert, ugyancsak a Nemzeti Múzeum gyűjteményében. Egy szépséges, eredeti dobozában fennmaradt menetkötő aranyozott ezüstből, középtagján antikizáló gyöngyház kameával. Szabása, mérete alapján a 19. század elejének kitűnő kvalitású műve. (17. kép; jegyei: 18-19. kép) A Jankovich-gyűjtemény nagyméretű mentekötőjének és ez utóbb példánynak az „FM" mesterjegye azonban nem azonos beütőtői származik. Brestyánszky Ilona a pest-budai ötvösségről szóló nagymonográfiájában 1786-1800 között mutatta ki antikvás, téglalap formába írt FM jegyes mester működését, ő vetette 10

10 Tompos Lilin: A francia divat és a magyar tradíciók. In: A szépség óhajtása. Öltözködés-kultúra az 1700-1815 közötti Magyarországon. Szerk.: Ihász István. Magyar Nemzeti Múzeum, Bp., 2008. 8-25.

92