Folia Historica 31. (Budapest, 2016)
I. KÖSZÖNTJÜK A 80 ÉVES T. NÉMETH ANNAMÁRIÁT - Kiss Erika: Új életre virrasztott haj dánkor - Egy mentekötőről
15. kép Az Orn.Jank.433 leltári számú mentekötő nagy boglárjának hitelesítő jegye (a szerző felvétele) 16. kép Az Orn.Jank.433 leltári számú mentekötő mesterjegye (a szerző felvétele) fel a monogram azonosítását a forrásokból ismert Máté Ferenccel. '1 Adott tehát három különböző FM jegy, mindhárom pesti hitelesítő jeggyel. Miután a pesti ötvöscéhben az adott korszakban nem ismert más FM monogrammos mester, feltételezhetően mindhárom jegy ugyanazt a - talán Máté Ferenc nevű - ötvöst takarja. Elképzelhető, hogy a mester aktív, hosszú, tevékeny élete során több beütőt is elhasznált; a három tárgyon ugyanis különböző dátum-beütők is láthatók: „C" (Herzog-féle mentekötő, ltsz.: Ö.2014.14), „O" (ltsz.: Orn.Jank.433) és „D" (ltsz.: 59.414). Mindhárom dátumbélyeg nagybetűs változat, egy sorozat részei.11 12 A három mesterjegy egy személlyel való azonosítását elsősorban a Herzog- és a Jankovich-gyűjteményből a múzeumba került két mentekötő jellege alapján tartjuk indokoltnak. Mindkettő 17. századi, mellesleg kiváló megtartású boglárokat, ékszertöredékeket alkalmaz oly módon, hogy azokat szervesen beépíti egy ízig-vérig 19. század eleji ékszerbe. A hozott anyag felhasználása a nagyobbik és igen súlyos (1100 gramm!) mentekötőn különösen látványos. A hatalmas méretű kerek lemezekre szerelt boglárok a 16. század végének prágai manierista ötvösségének körébe sorolhatók. (20. kép) A csuklós tagokhoz egykor egy 17. első felében készült nyakék elemeiként szolgáló kisebb boglárokat és egy 18. századi ékszerhez - feltehetően egy övhöz - készült öntött, fűrészelt, cizellált elemeket is felhasznált az ötvös. (21. kép) Jól láthatók a kis boglárok oldalán az egykor a felfűzésükre szolgáló szögletes bújtatok. (22. kép) Ha a mű hátoldalát nézzük, az csupa toldás; a végeredmény azonban egy egzotikus szépségű alkotás, amelyben a nagyon különböző darabok szervesen illeszkednek egymáshoz. 11 P. Brestyánszky Ilona: A pest-budai ötvösség. Bp., 1977. Nro. 279., 299. Brestyánszky Ilona ezüstműveken azonosította azt az antikvás mesterjegyet, amely azonos a Herzog-féle, aranyból készült mentekötő jelzésével. A Brestyánszky Ilona által idézett tárgyak a hitelesítő jegyek alapján általában a 18. század utolsó éveiben, a századfordulón készültek. 12 Mindehhez feltételezzük, hogy az arany tárgyakra alkalmazott dátumbélyeg azonos volt az ezüstművekre beütöttek Kőszeghy Elemér jegykönyvében (melyet Brestyánszky is átvesz) Pest esetében a legkorábbi, 1761-ben indult dátumbélyeg sorozatot ilyen betűtípussal adja meg. A „q" (!) betű után azonban ismét indít egy „A" sorozatot, amelyet 1818-ig használtnak mond. A szóban forgó tárgyak készítési idejeként azonban kizárt a „C" jelentette 1765-ös illetve a „D" évbetű szerinti 1767-es időpont. Vö. Kőszeghy Elemér: Magyarországi ötvösjegyek a középkortól 1867-ig. Bp., 1936.69. 93
