Folia Historica 31. (Budapest, 2016)
I. KÖSZÖNTJÜK A 80 ÉVES T. NÉMETH ANNAMÁRIÁT - Ridovics Anna: III. Károly pozsonyi koronázási érmei nyomán készített delfti fajansz tányérok
A Habsburgok udvarában is kedvelt volt a ritka keleti porcelán. A generális tulajdonából megmaradt két nagy méretű (49 cm átmérőjű) fehér kínai porcelán tál, rajta Savoyai Jenő címere máz alatti kékkel festve.76 77 78 VI. Károly felesége, Braunschweig-Wolfenbütteli Erzsébet Krisztina birtokában is volt egy úti teáskészlet, amelyet francia ötvös, Jean Baptist Lange foglalt ezüstbe 1716-ban. A csészék és a cukortartó japán Imari porcelán. (A Schönbrunn porcelánkabinetje későbbi, Mária Terézia hozatta létre az 1740-es években.) Ami tehát számunkra a legfontosabb: az Imari porcelánok és a hasonló színvilágú delfti darabok igen divatosak voltak az 1700-as évek elején Európában. A szász választófejedelem, III. Ágost, aki grand tourja idején láthatta a francia udvarban a delikátul montírozott Imari porcelánokat 1714-1715-ben, egy hasonló készletet rendelt Drezda számára Párizsból. Ázsiai porcelán került az asztalára akkor is, amikor a Japán palotában tartotta esküvőjét 1719-ben.'6 Az ilyen porcelánok és fajanszok tehát Európa-szerte nagy becsben voltak, különösen, ha azok kiemelkedőbb eseménynek állítottak reprezentatív emléket. Összegzés Most, miután igen vázlatosan áttekintettük a kínai, japán porcelánok és az ezeket követő delfti fajanszok történetét, illetve szerepét és jelentőségét a korszak luxusfogyasztásában, az enteriőrökben és a barokk asztali kultúrában ismét vissza kell térnünk a tanulmány fő témáját alkotó tálsorozathoz. Ezekkel kapcsolatban összességében a következő megállapításokat tehetjük. A tálak Delftben készültek az európai udvari körökben nagyra becsült fajanszmanufaktúrákban, a „De Grieksche A" és a „De Metaale Pót" műhelyében 1712-ben vagy 1713-ban III. Károly magyar király 1712. május 22-i pozsonyi koronázási érmeinek (vagy éremterveinek) nyomán. A tálak készítési körülményeiről, megrendelőjéről jelenleg nem ismertek írásos források. A legvalószínűbbnek így az tűnik, hogy a közeli Utrechtben tartózkodó császári követ, Philipp Ludwig Wenzel von Sinzendorf gróf intézte a vásárlást. A tálak felhasználásáról sincsenek információink. Feltehetően ajándéktárgyként, exkluzív emléktárgyként készültek. A tálak politikai üzenete, reprezentációs értéke Hollandiában, az utrechti béketárgyalások idején kiemelt jelentőséget kaphatott. Ez tűnik a legvalószínűbbnek. De esetleg elkerülhettek a tálak Spanyolországba, III. Károly feleségének királyi udvarába is. Kapcsolatuk a pozsonyi magyar királykoronázással evidens. De ha esetleg ott használták e díszedényeket ajándékként, akkor az érmek tervrajzi variációit már jóval korábban el kellett juttatni Delftbe, ami jelenleg nem igazán tűnik elképzelhetőnek. Nem zárhatjuk ki teljesen annak a lehetőségét sem, hogy a koronázás alkalmával Pozsonyban vagy még inkább annak tiszteletére 76 Prince Eugene. General-Philosopher and Art Lover. Ed.: Agnes Husslein-Arco-Marie-Louise von Plessen. Vienna, 2010.168. III. 36. Inv. no. 1665,677/C/2, Torino, Palazzo Madama - Museo Civico d'Arte Antica 77 Haslinger, 1. Ehemalige Hofsilber- und Tafelkammer i. m. 88. 78 Cassichf-Geiger, Maureen: The Hof-Conditorey in Dresden. Traditions and Innovations in Sugar and Porcelain. In: Triumph of the Blue Swords. Meissen Porcelain for Aristocracy and Bourgeoisie 1710-1815. Ed.: Ulrich Pietsch-Claudia Banz. Dresden, 2010.121-131.121. 52
