Folia Historica 31. (Budapest, 2016)

I. KÖSZÖNTJÜK A 80 ÉVES T. NÉMETH ANNAMÁRIÁT - Ridovics Anna: III. Károly pozsonyi koronázási érmei nyomán készített delfti fajansz tányérok

három pár különleges, több mint egy méteres tulipán vázát az uralkodópár címerével. A Hága melletti Honselaarsdijk palotájukat is díszítette delfti „porcelán". II Mária hol­land csempével borított sala terrenát alakított ki Hét Loo kastélyában. Egy 1679. évi számla Sámuel van Eenhoorn idejéből az Orániai házból származó hercegnő, Amália lánya, Henrietta Catharina von Anhalt-Dessau (1637-1708) vásárlását dokumentálja a német Oranienbaumban álló kastélyába. A királyi udvarhoz közel álló arisztokrácia is szívesen vásárolt delfti árut. így például a többször említett Marlborough herce­ge, John Churchill (1650-1722) is tulajdonosa volt egy reprezentatív tulipánvázának. A „De Grieksche A" manufaktúrája mellett a másik népszerű cég Lambertus van Eenhoorn (1691-1724) „De Metaale Pót" műhelye volt. Adrianus Kocx és Lambertus van Eenhoorn ráadásul sógorok voltak, és gyakran kooperáltak egymással. Még területileg is közel dol­goztak egymáshoz. A franciák élen jártak az új módi meghonosításában. XIV. Lajosnak is volt távol-keleti porcelánokból álló gyűjteménye. ’1 A Napkirály szeretője Madame de Montespan (1641- 1707) számára 1670-1672-ben Versailles mellett egy meghitt nyári kastélyt (Maison de plaisance) építtetett, a Trianon porcellaint, ahol minden „á la façon de porcelain" a kék-fehér kínai porcelánok világát idézte.58 59 60 61 62 63 1700 körül a porcelán kabinet már jellemző eleme a hercegnői magánlakosztályoknak. Étkezés „á la française" A belső lakásdekorációk mellett az étkezési kultúra területén is megjelent a porcelán, amelyben a 17. században a francia udvari ízlés volt a mértékadó. ’ (A francia művé­szi mintaképek elterjesztésében jelentős szerepet játszottak azok a hugenotta mesterek, akik a nantes-i ediktum (1685) után kénytelenek voltak elhagyni a francia földet.) A francia király asztalára szánt teríték aszerint változott, hogy nyilvánosan étkezett-e az uralkodó, akkor Grand Couvert használtak, vagy privátszférában, akkor pedig Petit Couvert. A források szerint a magánszféra kötetlenebb étkezéseinél gyakrabban alkal­maztak porcelánt, de a reprezentatív, nemesfém edényeket felvonultató nagyszabású hivatalos lakomák alkalmával is az ecetes dresszingű saláták, az édességek, dzsemek, gyümölcsök számára jobban megfelelt a porcelán.64 (Ezt részben az is ösztönözte, hogy a francia háborúk költségeinek fedezésére 1689-ben és 1708-ban is begyűjtötték az ezüst 58 Coutts, H. i. m. 70., 74.; Erkelens, W. i. m. 36-37. 59 Erkelens, W. i. m. 32. 60 van Aken-Fehmers, M. S. Delftse 'Porseleynbakkers' i. m. 44., 140-141. kát. 2.12 61 Coutts, H. i. m. 78. 62 Bischoff, C. i. m. 174. 63 Ottomeyer , Hans: Service à la française und service à la russe. In: Die Öffentliche Tafel. Tafelzeremoniell in Europa 1300-1900. Hrsg.: Hans Ottomeyer-Michaela Völker. Katalog. Deutsches Historisches Museum. Berlin, 2002. 94-101.; Küchenkunst und Tafelkultur. Kulinarische Zeugnisse aus der Österreichischen Nationalbibliothek. Hrsg.: Hanes Etzlstorfer. Wien, 2006. 255. 64 Coutts, H. i. m. 235. 48

Next

/
Thumbnails
Contents