Folia Historica 31. (Budapest, 2016)

III. KÖZLEMÉNYEK - Fülöp András: A magyarkeszi római katolikus templom és az ozorai Esterházy-uradalom. Egy homlokzattatarozás tanulságai

1729-ben lényegesen többet tudunk meg erről a templomról, amelyet ismét a falu közepén, délre egy domb tetején írnak le. Érdekesség, hogy ekkor már Szent Mihály volt az egyház patrónus szentje. A bejárata délről nyílt, teteje nádfedeles volt. Részletes leírást olvashatunk a belső faberendezésről, deszkamennyezetéről, hatalmas karzatáról, amely „paraszti munka" volt és négy faoszlop tartotta. A főoltárt, mint valódi „művészi" alkotást írják le. Közepén a festett kép Szent Mihályt, mint a mennyek fejedelmét ábrázolta, attribútumával, a holtak lelkének megmérésére szolgáló mérlegserpenyővel, jobbra két oszlop között a „kulcsot tartó" Szent Péter (Mt 16,16-20), mint az apostolok fejedelmének, balra Szent Pálnak, a „pogányok tanítójának" (lTim 2,7)u szobra állt, „virágcsokrok közt." Bár a két apostolszent szobra a trentói zsinat óta gyakorta előfordul barokk oltárokon, a fenti leírásból kitűnik, hogy a főoltár programja a pogányok közti térítés, a Mennyországba kerülés és üdvözülés gondolatát helyezte a középpontba. Ez alighanem összefüggésbe hozható a plébános, a Veszprémben végzett Szvakay (Swachay) György 1727-re tehető megérkezésével, és az üzenet talán a felekezetileg még ingatag lakosságnak szólt. A berendezés többi részletét, így egy „ügyetlen ecset" festette másik Szent Mihály-képet, vagy egy újonnan faragtatott Szűz Mária-szobrot is említik.

1733-ban ismét leírják ugyanezt a templomot, amelyről megtudjuk, hogy „egyszerű lakosok munkájával", az uradalom hozzájárulása nélkül készült, előtte harangláb állt. A belső berendezéséhez további adalék, hogy középen keresztben állt a karzat, a templom oldalfalait papírképek díszítették. Lényeges, hogy a templomot egyszer megnagyobbították,' talán éppen 1727-ben, a plébánia megalakulásával összefüggésben, és alighanem erre vezethető vissza a titulusváltás is. 1742-ben megismétlik a fentieket, hozzátéve, hogy a sövénytemplom „teljes egészében paraszti munka" eredménye volt. Újdonság ugyanakkor, hogy e templom mellett, tőle északra már épülőfélben volt 11 12 13

11 Vö. még Lexikon der christlichen Ikonographie. VIII. Hrsg.: Engelbert Kirschbaum. Rom-Frei- burg-Basel-Wien, 1976.135.

12 „Est in medio pagi ex parte meridionali super collem posita ex trabibus et sepimentis luto illitis erecta. Unicam ad meridiem ingredientibus jamiam aperit. Arundinibus tegitur tabulatum ejus ex asseribus super trabes transversim collocatas, manu rustica consartum; opere simili super columnas lignas 4 chorum habet spatiosum elevatum: cujus ornamentum interius est sequens. Super pedem ex coctis lateribus elevatum operi Arculario et statuario affabre consurgis Arcula, in cujus medio Artifici penicillo delineata effigies Principis curiae caelestis Domini Michaelis cum bilante; a dextris medias inter columnas duas est claviger caelestis et Princeps Apostolorum, a sinistris autem pariter collocata est Statua Doctoris Gentium in Supremitatem operis media - inter fasciculos florum, sub umbella est Statua Virginis SSmae Matris MARIAE opus novissimum florenis 55 comparatum.Tabemaculum nigro colore tinctum, sera provisum, in quo reponitur Viaticum in corporali pro infirmis et Agonizantibus. est etiam alia Imago, sed rudi penicillo in lista memorati Archi-Angeli." MNL OL Mikrofilmtár 21769. d. Visitatio Canonica 1729. 78-79. 55. A plébános személyére, aki magyar és „szlavón" nyelven egyaránt beszélt, és egészen 1740-ig volt itt szolgálatban 1. még Briisztle, /. i. m. 739-740.

13 Baranya és Tolna vármegye plébániáinak összeírása 1733. Közreadja: Gőzsy Zoltán. Pécs, 2012. 196.; vö még Acta Cassae Parochorum 4. Szerk.: Aradi Nóra. Bp., 1973.205.

292