Folia Historica 31. (Budapest, 2016)
II. TANULMÁNYOK - Baják László: A magyar-bizánci kapcsolatokról és III. Béla királyi reprezentációjáról
ékesítik fel azokat, / akiket az ország főpapjai / királlyá szentelnek".25 26 1205-ben, amikor III. László gyermekkirállyal együtt kincseket, köztük egy koronát, illetve valószínűleg a koronázási jelvényeket Ausztriába menekítik a trónkövetelő András herceg elől, András háborúval fenyegeti meg Lipót osztrák herceget, ha nem küldi vissza számára a koronát. Nyilvánvaló, hogy itt csak egy pótolhatatlan koronáról lehet szó, hiszen az adott körülmények között csak egy olyan koronáért érdemes háborút indítani, amely A háború végül III. László váratlan halála miatt elmaradt, és a koronázási jelvények is visszakerültek az immár törvényes örökösnek számító András kezébe. Ezek az adatok tehát egyrészt egy kivételes jelentőségű, szakrális legitimáló erővel bíró, illetve Szent Istvánhoz kapcsolódó koronázó jelvényről tudósítanak, amelynek a vonatkozási alapja aligha lehet más, mint a ma is ismert Szent Korona, másrészt igazolhatják, hogy a Szent Korona II. András idején már létezett. Innét időben visszafelé haladva azonban az adatok egyre bizonytalanabbá válnak, mivel nehezen különíthető el, hogy a mindenkori jelvényről, mint a királyi hatalom önállósodó szimbólumáról, vagy egy fizikai valóságában is létező, állandó királyavató tárgyról beszélnek-e a források. így például IV. Béla király szintén Béla nevű fia, mint szlavón-dalmát-horvát herceg 1269-ben átírta Imre aranybullával ellátott privilégiumát, amely Istvánt, a Babonicsok ősét, aki „vére hullásával bizonyította a királyi korona iránti hűségét", Vodichan nevű föld örökletes birtokjogába iktatta.27 28 Mikháel Ankhialos 1167 körül a Manuél császárhoz írott köszöntőjében reményét fejezi ki, hogy „Magyarország koronázó temploma... a paion uralkodóknak a templomban őrzött királyi koronája a basileus kezébe fog kerülni.""5 Ezek az adatok azonban a „koronát" egyrészt nem valóságos tárgyként, hanem a királyi hatalom sztereotip szimbólumaként említik, másrészt a székesfehérvári bazüikában, a koronázási jelvények hagyományos őrzési helyén található királyi korona nem feltétlenül azonos a Szent Koronával. Úgy tűnik, hogy a keletkezés korának további pontosításhoz az írott adatok helyett inkább a Szent Korona formai sajátosságai adhatnak támpontot. A Szent Korona legfontosabb jellemzője ugyanis, hogy feltűnően hasonlít a bizánci Komnénos dinasztia 25 „Reges usque hodie / quando coronantur / in prefati stafani / Solio locantur / Suis armis inclitis / Illi decorantur / Qui per regni presules / In reges consecrantur" L. Deér ]. i. m. 175. 26 Dccr ]. i. m. 174. Ezzel együtt Deér mégis azt feltételezi, hogy a mai Szt. Korona csak 1270 körül keletkezett, azaz a mai Szt. Korona közvetlen előzményeként léteznie kellett egy másik kivételes erejű, szentistváni eredetű koronának is. (?) (Uo. 178-181.) Deér munkájának újabb kritikai értékelését 1. Tóth Endre: Deér József Szent Korona-monográfiájáról. Folia Historica 30. (2014) 177-214. 27 „.. .multiplicia et fidelissima servitia ac sui et suorum sanquinis effusionem, que in exhibenda regie corone fidelitate fuerat perpessus..(L. Szabados György. Imre király házassága, aranybullája. Századok 136. (2002) 2. sz. 341-350. 348-349.) A korona a királyi hatalom szimbólumaként még kétszer fordul elő Imre király okleveleiben. 1197-ben Zerzovoj pozsonyi várjobbágy jutalmazásának indoklásában „a közöttünk és testvérünk között viselt háború viszontagságaiban az irántunk való hűségtől el nem tántorodva, koronánkért vitézül harcolt" - „verum viriliter pro corona dimicavit". Az 1199. évi oklevélben a zágrábi egyház „korona iránti állhatatos hűsége indokolja a jutalmat" - „ob fidelitatis constantiam corone nostre efficadter exhibitatem perpessa est". 28 Deér], i. m. 172. 192
