Folia Historica 31. (Budapest, 2016)

II. TANULMÁNYOK - Baják László: A magyar-bizánci kapcsolatokról és III. Béla királyi reprezentációjáról

által használt, kamelaukion típusú császári koronákra, vagy másképpen, a Szent Korona legközelebbi formai párhuzamát a bizánci Komnénos dinasztia koronáiban találjuk meg/ Közülük a legautentikusabb ábrázolás a bizánci császárkoronázások színhelyén, a konstantinápolyi Hagia Sophia mozaikján, II. Komnénos János császár képmásán látható.29 30 A templom többi császárábrázolásán viszont a korona formája ettől többé-kevésbé eltérő, így Nagy Konstantin és I. Justiniánus, valamint IX. Konstantinos Monomachos 10-11. századi ábrázolásain is. Ez a körülmény, amelyet talán nem kellő súllyal vett figyelembe a kutatás leszűkíti a lehetőségeket a Szent Korona datálásával kapcsolatban. Györffy György Ankhialos előbb idézett szövege miatt Könyves Kálmán királyt tartotta a Szent Korona összeállíttatójának, és valóban figyelemre méltó érveket hozott fel ennek alátámasztására. Kálmán sokat tett Szent István kultuszának ápolásáért és jó kapcsolatokat tartott fenn a Komnénosok uralta Bizánccal is/1 Ugyanakkor, mint láttuk Ankhialos szövege nem perdöntő, másrészt nem világos, hogy Kálmánnak miért lett volna szüksége egy új, a bizánci császáréhoz hasonló koronára. Ráadásul a Kálmán mellett felsorakoztatható érvek legalább olyan súllyal felsorakoztathatóak III. Béla király mellett is. Jellemző módon Györffy részben azért zárta ki Bélát a Szent Korona lehetséges összeállíttatói közül, mert szerinte ő az „uralkodása alatt feltűnően elhanyagolta István kultuszát", ami a fentiek alapján megkérdőjelezhető.32 33 A Komnénosok időszakának mintegy száz éve alatt tehát továbbra is III. Béla tűnik a Szent Korona legvalószínűbb összeállíttatójának. Mellette szól többek között, hogy a kilenc évig Konstantinápolyban élő császári trónörökösnek nyilvánvalóan módja volt akár közelről is megtekinteni például Manuél császár koronáját, és megismerni annak formai és eszmei sajátosságait. A fentiek tanúsága szerint talán nem túlzás leszögezni, hogy a magyar Szent Korona a formája alapján valójában egy bizánci mintájú császári korona, amelyben talán III. Béla császári ambícióinak szimbolikus megtestesülését is felismerhetjük.

29 de Vajai/, Szabolcs: Der Kamelaukion-Charakter der heiligen Krone Ungarns - Die typologische Rechtfertigung einer Benennung. In: Studien zur Machtsymbolik des mittelalterlichen Ungarn. Szerk.: Ferenc Fülep-Eva Kovács-Zsuzsa Lovag. (Insignia Regni Hungáriáé I.) Bp., 1983. 101- 128.; illetve: Uő: A Szent Korona kamelaukion jellege. Aetas 5. (1990) 3. sz. 144-152. Vajay Szabolcs szerint a Szt. Korona kifejezetten III. Béla tervezett konstantinápolyi koronázására készült a 80-as évek első felében. Ez elvileg lehetséges, bár Vajay egyáltalán nem számol a magyarországi hagyománnyal, amely a Szt. Koronát következetesen Szt. István királlyal kapcsolta össze.

30 Ugyanezt a koronát láthatjuk a konstantinápolyi evangeliárium miniatúráján, ahol Krisztus a könyörületesség és igazságosság figurájától kísérve megkoronázza Komnénos II. János császárt és fiát, Alexiost. (Bibi. Vat. cod. urb. gr. 2 föl. 20. In: III. Béla emlékezete i. m. 17. kép), Hasonló koronát visel I. Komnénos Manuél császár egy 1176-ban készült miniatúraábrázoláson. A kép érdekessége, hogy egy olyan kódexben található, amely az 1166. évi zsinat aktáit tartalmazza, és amelyen Béla-Alexios is részt vett. (Bibi. Vat. cod. gr. 1176. In: III. Béla emlékezete i. m. 21. kép). A kötet képanyagát Marosi Ernő állította össze.

31 Gi/örffy G\j. i. m. 359-360.

32 Uo. 360. III. Béla korából ismerjük pl. a szentistváni eredetű székesfehérvári törvénynapok megtartására vonatkozó első utalást is. 1181. augusztus 20-án III. Béla visszaadatta a zágrábi kanonokoknak Topusko birtokát. Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. I. Szerk.: Szentpétery Imre. Bp., 1923.42.131. sz. oklevél.

33 Talán az új korona „bizánciasításának" szándéka magyarázhatja a konstantinápolyi eredetű női korona (corona greca) felhasználását a koronázási jelvény elkészíttetésénél.

193