Folia Historica 31. (Budapest, 2016)

II. TANULMÁNYOK - Baják László: A magyar-bizánci kapcsolatokról és III. Béla királyi reprezentációjáról

illetve megismerhette Európa egyetlen világvárosának, Konstantinápolynak a bonyolult, intrikákkal teli világát is. A császár ráadásul nagyon szívélyesen, lényegében fogadott fiaként bánt a herceggel. Magával vitte a hadjárataira - 1165-ben például Alexios kérésére kegyelmezett meg a Zimony ostrománál elfogott magyar vezéreknek -, vagy az 1166-ban a konstantinápolyi, az antiochiai és a jeruzsálemi pátriárka részvételével megtartott konstantinápolyi egyházi zsinatra is. Nikétas Chóniatés beszámolója szerint: „Elnököl a mi istenkoronázta hatalmas és szentséges császárunk és egyeduralkodónk, Manuéi Komnénosz úr. Ugyanazon emeleti csarnokban ő isteni hatalmasságával együtt tanácskozik a despotes, ő szent császári felségének szeretett veje, Alexiosz úr".' A birodalom kormányzásának gyakorlati tudnivalói mellett Bélának alaposan el kellett sajátítani a kormányzás szimbolikus vonatkozásait, a jelképeknek és jelvényeknek a propagandában és a diplomáciában nélkülözhetetlen nyelvét is.

Béla-Alexiosból a szerencse forgandósága miatt végül nem lett bizánci császár/ ám a birodalmi székhelyen eltöltött, mintegy kilenc év nem múlt el nyomtalanul. Bizonyosra vehetjük, hogy a császárságra való felkészítése az ifjú jellemét is befolyásolta. Az udvari hivatalnokoktól körüludvarolt, komoly jövedelmek fölött diszponáló trónörökösnek1 2 3 okkal megnőhetett az öntudata, a mellőzése után pedig nyilván a frusztráltsága is. Túl azon, hogy Európa talán legfelkészültebb uralkodójaként ülhetett a magyar trónra, talán élete végéig sem adta fel a reményt, hogy egyszer mégis Bizánc élére kerülhet. Béla, aki vélhetően a történtek ellenére is hálás volt a basileiusnak - a magyar királlyá választásakor esküt is tett, hogy figyelembe veszi majd a birodalom érdekeit -, valószínűbb, hogy nem feladta, hanem csak a Manuéi utáni időkre halasztotta ambícióinak érvényesítését. Erre utalhat, hogy Manuéi haláláig (1180) harmonikusak voltak a magyar-bizánci kapcsolatok. Béla nem firtatta a vele együtt Bizáncnak átadott magyar területek státuszát, sőt segélyhadat küldött a basileusnak az ikoniumi szultán elleni hadjáratához. A császár halála után viszont habozás nélkül visszavette a birodalomtól hercegi örökségét, a tengermelléki területeket és a Szerémséget is. Az akciót Béla, mint Dalmácia és Horvátország hercege Manuéi

1 Moravcsik Gyula: Az Árpád-kori magyar történet bizánci forrásai. Bp., 1988. 259.

2 1169. szeptember 14-én Manuéi, miután váratlanul fia született, rokonsági akadályra hivatkozva, ugyanis Béla szépapja és Mária ükapja I. Béla magyar király volt, 1170 elején felbontatta Béla-Alexios Máriával kötött eljegyzését, megfosztotta a despotési címétől és a császári rokonoknak járó „kaisar" címet adományozta neki. A rangvesztés folyamata 1171-ben zárult, amikor Manuéi Alexios helyett a másfél éves, szintén Alexios névre keresztelt fiát tette meg a bizánci trón örökösének, átruházva rá a korábban Béla-Alexiosra letett esküket. Ioannés Kinnamos szerint: „Béla előbb a császár vejének volt kijelölve..., de mivel a rokonsági törvény ennek útjába állt, az augusta (ti. Antiochiai Mária) nővérét (ti. Annát) vette feleségül. így kaisamak kiálltatott ki, s méltóság tekintetében az akkori bizánci nagyok között kiváló helyet foglalt el." Moravcsik Gy. i. m. 246.

3 Anyagi helyzetéről árulkodik, hogy 1170 körül tízezer bizánci aranyat adományozott a Jeruzsálem melletti johannita rendháznak, azzal a feltétellel, hogy a lovagok vendégül látják, ha jeruzsálemi zarándoklatra indulna. Az oklevél érdekessége, hogy Béla itt a Dalmácia és Horvátország hercege címét használja, ami nyilvánvalóvá teszi a cím használatának folyamatosságát. III. Béla emlékezete. Szerk.: Kristó Gyula és Makk Ferenc. (Bibliotheca Historica) Bp., 1981. 53-55.

184