Folia Historica 31. (Budapest, 2016)

II. TANULMÁNYOK - Baják László: A magyar-bizánci kapcsolatokról és III. Béla királyi reprezentációjáról

halála (1180. szeptember 24.) után és 1181 februárja előtt, valószínűleg komolyabb ellenállás nélkül valósította meg.4 5 6 7

Béla további terveinek pontosabb ismeretéhez persze nagy szükség lenne egy bennfentes hazai elbeszélő forrás tanúságtételére, ugyanis az idegen, főleg bizánci források értelemszerűen nem tudnak tájékoztatni bennünket Béla politikai motivációiról. Az erre vonatkozó, és a következőkben felvázolt értelmezés is szükségképpen hipotetikus, bár III. Béla uralkodásának bizonyos eseményei nem nagyon értelmezhetőek a király bizánci trónigényének feltételezése nélkül. Elsősorban azok a Bizánc ellen vezetett hadjáratai említhetőek, amelyeket hercegi örökségének visszavétele (1180-1181) után indított. Az újabb történetírás inkább úgy tartja számon ezeket, mint III. Béla balkáni terjeszkedési politikájának többé-kevésbé sikertelen akcióit." Valójában a hadjáratok körülményei miatt nemigen hihető, hogy a hadjáratok célja területi hódítás lett volna, ugyanis ha Béla meg kívánta volna tartani a megszállt területek valamely részét, a súlyos válságokkal küzdő, lényegében anarchiába süllyedt birodalom aligha tudta volna ezt megakadályozni. Sokkal valószínűbb, hogy Béla Manuél halála után igyekezett kihasználni a bizánci belviszályokból adódó alkalmakat, hogy megkísérelje a konstantinápolyi trón elfoglalását.

Az első ilyen alkalom 1182 tavaszán adódott, amikor (Komnénos) Andronikos, arisztokrata csoportok hatalmi harcát kihasználva fellázadt és a városi csőcseléket a császárvárosban élő idegenek ellen uszítva, seregével elindult, hogy a gyermekkorú

II. Alexiostól, illetve a régenstanácstól és a régensként uralkodó özvegy anyacsászárnétól erőszakkal ragadja el a hatalmat. A Bizáncban szintén idegennek számító régens- nő, Antiochiai Mária a válságos helyzetben féltestvérének a férjéhez, III. Béla magyar királyhoz fordult katonai segítségért.” Nikétas Chóniatés szerint ugyan Mária csak a határvidék, Nándorfehérvár és Barancs vidékének pusztítására kérte volna a magyar királyt, de ez alig hihető. Részben, mert egy távoli határháború semmit sem segített volna Márián, másrészt a szóhasználatából is nyilvánvaló, hogy a szerző igyekezett csökkenteni a Mária ellen megfogalmazott vádak súlyát. Mária tehát feltehetően arra

4 Béla király által a terület visszafoglalására küldött Mór ispán, 1181 februárjában a Zárából keltezett oklevelében már a visszafoglalt Dalmácia ügyeiben intézkedik. L. Codex diplomaticus regni Croatiae, Dalmaüae et Slavoniae II. Collegit et digessit: Tade Smiciklas. Zagrabiae, 1904. 179-180.

5 Makk, Ferenc: The Arpáds and the Comneni political relations between ungari and Byzantium in the 12"' Century. Bp., 1989. 119.; Makk Ferenc: A tizenkettedik század története. (Magyar Századok) Bp., 2000. 166-175. Ezzel szemben Moravcsik Gyula szerint a hadjáratok egy magyar bizánci perszonálúnió létrehozását célozták meg. (Moravcsik Gyula: III. Béla és a Bizánci Birodalom Mánuel halála után. Századok 67. (1933) 518-528., valamint Moravcsik Gyula: Bizánc és a magyarság. Bp., 1953. 90-91.) Sajnos se a bizánci, se a nyugati források nem szolgáltatnak perdöntő adatokat a kérdés eldöntéséhez.

6 A bizánci eseményekről 1. Brchier, Louis: Bizánc tündöklése és hanyatlása. I—II. (Varia Byzantina 1.) Bp., 1997. II. 336-341.

7 „Őt (ü: Máriát) pedig azon a címen, hogy Bélát, nővére révén sógorát, Magyarország királyát uszítja, és leveleiben arra biztatja és bőséges ígéretekkel csábítja, hogy Branitzova és Belgrád vidékét pusztítsa, gyalázatosán a Szent Diomédész monostorába, egy ott lévő igencsak szűk tömlöcbe vetik". Moravcsik Gy. i. m. 293.

185