Folia Historica 31. (Budapest, 2016)

I. KÖSZÖNTJÜK A 80 ÉVES T. NÉMETH ANNAMÁRIÁT - Radnóti Klára: A Schunda család és a Nemzeti Múzeum - a magyar hangszergyártás emlékei a múzeumban

A cimbalom mellett a másik nagy siker az ún. modern tárogató megalkotása. (3. kép) A tárogató, vagy töröksíp eredetileg egy duplanádas, zuma jellegű hangszer, Magyarországon használatára leginkább a 17. századból vannak adataink. Ezek szerint tábori, hadi hangszer, de ezen túl ünnepi alkalmakkor (esküvő, temetés, lakoma) is megszólaltatták. Mint a kurucokhoz, Rákóczi fejedelemhez is köthető instrumentumra („Rákóczi-síp") figyelnek fel rá a 19. század derekán, s ennek révén válik lassan a szabadság, a nemzeti függetlenség szimbólumává. ' Kultusza kialakulásában nagy szerepe volt a Nemzeti Múzeumnak. Az 1850-es években a sajtó sokat foglalkozik vele, mint „őseredeti magyar hangszerrel", „a magyar zene leikével,"3’ s ennek következtében az 1850-es években több tárogatót is felajánlanak a múzeumnak. Suck András, a Nemzeti Színház muzsikusa kópiát csináltat az egyik múzeumi hangszerről és a múzeum dísztermében 1859 decemberében nagysikerű koncertet ad rajta. A sikeren felbuzdulva modernizálni kezdi a hangszert, hogy az jobban megfeleljen a koncertpódium igényeinek (1861), majd országos körútra indul. A hazafias lelkesedés másokat is elragad, az érdeklődés egyre nő a tárogató iránt, s végül addig reformálják, míg egy teljesen új hangszer válik belőle. Suck András billentyűket tett rá, a duplanádas fúvókát azonban még megtartotta, így egy oboa- és klarinét-tulajdonságokat ötvöző hangszert kapott. A diadalt azonban Schunda Vencel József aratta hangszerével,>( amely - bár tárogatónak nevezzük - a történeti tárogatókkal a nevén kívül már semmi rokonságot nem mutat. Schunda Vencel József szerint az oboa, a klarinét és a fagott színeit egyesíti ez a kúpos furatú, klarinétszerű fúvókával ellátott hangszer, amelynek billentyűzete a korabeli német oboákéra, ületve Triebert s korai oboáinak applikatúrájára emlékeztet. Van der Meer szimplanádas B-szopránszaxofonnak titulálja, s ezt megerősítik az akusztikai vizsgálatok, melyek szerint hangja a szopránszaxofonhoz van legközelebb, annál kicsit puhább színezetű, átmenetet képez a klarinét és a szaxofon között.40

33 Ltsz.: 1969.3.

34 Sudár Bnlázs-Csörsz Rumen István: Trombita, rézdob, tárogató... Enying, 1996.82-104., A tárogató. Musica Pannonica 3. (1998) 1-159.

35 Fái/ István: Tőlem is egy szó, a sok szóra. Vasárnapi Újság 6. (1859) 15. sz. április 10.175-176.176.

36 1897. szeptember 15-én Stowasser János nyújtotta be szabadalmi leírását a tárogatóról, rajzzal, részletes leírással - ez megelőzte 2 nappal Schunda Vencel József beadványát. „.. .tárogatótalálmányom alapgondolatát - sok évi fáradozásom gyümölcsét - egy helybeli czég tőlem ellesve, jogtalanul a magáénak akarta tulajdonítani, azonban feljelentésemre a m. kir. szabadalmi bíróság 343/1901. sz. ítélettel a hamis úton megszerzett szabadalmat tőle megvonta" - tudósítja az érdeklődőket Schunda V. József cége árjegyzékében, ahol az eladásra kínált hangszereken túl a tárogató történetét is ismerteti. (MNM, Újkori dokumentumgyűjtemény, ltsz.: Udgy. 1963.35.16.)

37 Schunda V. /. i. m. 93.

38 Wilhelm (Guillaume) Triebert (1770-1848), majd fia, Frederic, Párizsban tökéletesítette az oboa applikatúráját.

39 Van der Meer, ]. H. i. m. 220.

40 Pap János: A tárogató akusztikai tulajdonságai. Musica Pannonica 3. (1998) 23-28. 24-25.; Widholm, Gregor: A klarinéthoz és a szopránszaxofonhoz viszonyított tárogatóhang. Musica Pannonica 3. (1998) 33-41. 35.

141