Folia Historica 31. (Budapest, 2016)
I. KÖSZÖNTJÜK A 80 ÉVES T. NÉMETH ANNAMÁRIÁT - Radnóti Klára: A Schunda család és a Nemzeti Múzeum - a magyar hangszergyártás emlékei a múzeumban
zeneirodalom örök hálára van ön iránt kötelezve; üdvözlöm önt a magyar zeneművészet nevében." u - méltatta 1874-ben az újítást a cigányzenéért, s főleg a cimbalomért lelkesedő20 Liszt Ferenc. A hárfa esetében más problémára (hangolás) jelentett megoldást ugyan a pedál alkalmazása, mint a cimbalomnál, de az alapelv, a funkció ugyanaz: a kezek felszabadítása, s ennek révén a hangszer zenei lehetőségeinek bővítése. Talán Schundát is inspirálta Erard újítása, ami a hárfa gyors térhódításához vezetett, bár a zongora mintája (a „húzó", térdemelő, majd pedálok alkalmazása) is vitathatatlan. Schunda szabadalmának következtében a pedálcimbalom szalonképes lett, a cimbalomkészítés új iparággá vált, s a hangszerészek főként a Schunda-modellt követték. A kiállításokon való részvétele széles körben ismertté tette Schundát, cége 50 éves jubileumi kiadványában már azt írhatta, hogy az 1878-as párizsi világkiállítás után a világ minden részéből elárasztották megrendelésekkel. 1898-ban, a cég megalapításának 50 évfordulóján nagyszabású ünnepségek követték egymást, január 20-án a cég gyártmányaiból kiállítás is nyílt a Vigadóban, ahol több mint száz hangszert mutattak be, s ezek között „Szembe ötlött a pedálos czimbalom legelső példánya, melyet a gyáros visszavásárolt, hogy majdan mint zenei művelődésünk jelét a Nemzeti Múzeumnak ajándékozza."'1 A hangszer valóban a Nemzeti Múzeumé lett, 1928 májusában a Történeti Osztály kiállításán, ahol az 1919 és 1927 között bekerült műtárgyakat bocsátották közre, kiállították.22 A szerény külsejű műtárgy'3 mint a magyar ipar- és hangszertörténet, illetve a múzeumtörténet relikviája többször is szerepelt kiállításokon. Az utóbbi időben hosszú ideig (1985-2002) az MTA Zenetörténeti Múzeumában, az Erdődy-palotában a magyarországi hangszerkészítés emlékeit bemutató terem egyik alapdarabja volt,' bemutattuk az Országos Széchényi Könyvtárban rendezett Aere perennius kiállításban,'3 legutóbb a Musica instrumentális kiállításon, a Nemzeti Múzeum Pulszky- termében volt látható. ‘ A hangszer alapja egy 4 cm vastag fenyőlap, ehhez a bükkfa tőkéket két-két csavar rögzíti. A rezonáns fenyőfa, rajta négy hatszögű hanglyuk. Az oldalfalakon diófa a furnér. A pedál egy tompítórendszer segítségével szünteti meg a húrok összezúgását. A mai megoldásoktól eltérően ez a típusú tompító csak a pedál lenyomásakor zár. 19 20 21 22 23 24 25 26 19 Schunda V. ]. i. m. 22. 20 Legény Dezső: Liszt Ferenc Magyarországon 1874-1886. Bp., 1986.159. 21 Schunda V. /. i. m. 68., Relink Lajos: A Schunda ezég jubileumának története. Bp., 1898. 39. 22 Tíz év szerzeményei 1919-1928. A Magyar Nemzeti Múzeum kiállításai V. Bp., 1928. 54. Itt úgy szerepel, mint Schunda Károly adománya 1927-ben. 23 Ltsz.: H. 1972.12. 24 MTA Zenetörténeti Múzeum. Kiállítási vezető. Szerk.: Baranyi Anna. Bp., 1996.14., fotója 26. 25 Aere perennius - Ércnél maradandóbb. Az Országos Széchényi Könyvtár és a Magyar Nemzeti Múzeum 200 éve. Kiállítás az Országos Széchényi Könyvtárban 2002. november 22-2003. február 28. A kiállítás kurátora és a katalógus szerkesztője: Ferenczy Endréné. Bp., 2002.97. 26 Musica instrumentális. Rejtett Ritkaságaink IL MNM 2006. március 31-július 9. A kiállítást rendezte, a kiadványt írta: Radnóti Klára. Bp., 2006.13-15. 139
