Folia Historica 31. (Budapest, 2016)

I. KÖSZÖNTJÜK A 80 ÉVES T. NÉMETH ANNAMÁRIÁT - Gerelyes Ibolya: A 19. századi bécsi műtárgypiac, mint a Magyar Nemzeti Múzeum oszmán gyűjteményeinek egyik forrása

A 19. századi bécsi műtárgypiac úgy tűnik a régészeti tárgyak gyűjtését is befolyásolta. Különösen jó példa erre az oszmán mérlegsúlyok esete. E tárgytípus keltezése a magyar kutatásban sokáig gondot okozott. Ennek oka részben abban keresendő, hogy korábban gyakorlatilag nem ismertünk hiteles ásatásból származó 16-17. századra keltezhető darabokat. A Magyar Nemzeti Múzeumba bekerült bronzsúlyok kivétel nélkül magángyűjteményekből származó, lelőhely nélküli darabok voltak. A legnagyobb tétel Ráth György 1874-ben megvásárolt gyűjteménye volt. A több száz, zömében bronzkori bronz tárgy között harminc - mint utóbb kiderült - oszmán súly volt, melyeket akkor kivétel nélkül a római gyűjteménybe soroltak be. " Ráth György a kiváló tudományszervező és lelkes műgyűjtő, nem mellesleg a Magyar Országos Iparművészeti Múzeum első igazgatója, évekig élt Bécsben. Az 1874-ben megvásárolt kollekciót egy évvel korábban a bécsi Világkiállításon is bemutatták. A tárgyak eredetéről ő maga azt vallotta, hogy azok magyarországi ásatásokról származnak, ‘ nyilvánvaló azonban, hogy egy részüket magyar magángyűjteményekből, illetve műkereskedőkön keresztül kortárs külföldi kollekciókból szerezte meg Ráth György bécsi tartózkodása idején.

Érdemes a számarányokon egy pillanatra elgondolkodnunk. Pillanatnyilag mintegy 70 darab oszmán mérlegsúlyt őrzünk a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményében, beleértve a Ráth-gyűjteményt is, szinte kizárólag magánszemélyektől, lelőhely nélküli, vásárolt darabokat. (5. kép) Ásatásból előkerült tárgyunk mindössze egy darab van a gyűjteményben; az ócsai ásatás utólag nekünk ajándékozott példánya. Országosan is mindössze 15 ásatásból származó darabot ismerünk a teljes magyarországi 16-17. századi leletanyagból. A Ráth-gyűjtemény darabjai nagyobb részt a körte alakú súlyok körébe tartoznak - magyarországi ásatási anyagból egyedül az ócsai tartozik ebbe a típusba - és pontos egyezést mutatnak a belgrádi vár 17. század végi-18. század eleji anyagából előkerült súlyokkal. ’’ E tény megerősíti azt a feltevésünket, hogy jelentős mennyiségben a balkáni területekről a bécsi műtárgy-kereskedelembe bekerült tárgyakat vásárolt meg Ráth György, nyilvánvalóan teljesen jó szándékkal.

Érdemes megjegyeznünk, hogy Ráth György anyagában is volt a Jankovich-, illetve a Delhaes-gyűjtemény darabjaihoz hasonló recens balkáni ékszeranyag; a korabeli leírás alapján többségében színes zománc berakásos övkapcsok, melyeket 1960-ban szintén átadtunk a budapesti Néprajzi Múzeumnak.

Összefoglalóan elmondható, hogy a 19. század folyamán a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményeibe a bécsi műtárgy-kereskedelem csatornáin bekerülő oszmán tárgyaknak több rétege különíthető el. Régészeti leletként kerültek be a beleltározás- kor római koriként meghatározott 18-19. századi török bronzsúlyok, melyek minden 31 32 33 34

31 A magyar kutatásban folyamatosan visszatérő probléma volt, hogy az oszmán súlyokat római korinak vélték. A problémát Fehér Géza részben tisztázta. Fehér G. Oszmán-török mérlegsúlyok. i.m. 231-249.; A Ráth György-gyűjtemény súlyainak leltári száma: 1874.374.

32 Egy magyar polgár. Ráth György és munkássága. Szerk.; Horváth Hilda. Bp., 2006. 68.

33 Popovic, Marko-Bikic, Vés na: The Complex of the Medieval Mitropolitan Church in Belgrade. Excavation of the Lower Town of Belgrade Fortress. (Archaeological Institute, Monographs No. 41.) Belgrade, 2004.160., 193.

34 Az átadott darabok eredeti leltári száma: 1874.1.652, 654—659.

129