Folia Historica 31. (Budapest, 2016)

I. KÖSZÖNTJÜK A 80 ÉVES T. NÉMETH ANNAMÁRIÁT - Mikó Árpád: Ötvösművek, vésett ékkövek, könyvek Sebastiano da Lugo, Ippolito d'Este esztergomi érsek praeceptorának hagyatékában (Esztergom, 1490)

Jóval többen voltak a latin szerzők. Cicero neve többször is feltűnik, így a De natura dei című munkája, vagy a De somnio Scipionis.1’ Külön szerepelnek Ovidius levelei.13 14 15 Volt egy kézzel írott Lucanus (Uno lucano in pena), vagyis a Pharsalia,14 azután Plinius Naturalis Históriába nyomtatva. Vergilius is felbukkan, valamint Iuvenalis, Tibullus, Suetonius több műve, Silius Italicus, és a késői szerzők közül Ammianus Marcellinus (Uno aniballe marzelino disligatto) vagy Claudius Claudianus. Quintus Curtius Rufus Nagy Sándor életrajza sem hiányzik. Akadnak magyarázatok, vagy kommentált kiadások, például egy Vergilius-magyarázat,16 egy Martialishoz írott kommentár,17 18 és külön egy Iuvenalis-kommentár is.

Szép számmal tűnnek fel önálló ókori retorikai, grammatikai munkák szerzői. Quintilianus természetesen; nemkülönben Quintus Asconius Pedianus, a római grammatikus (quinto A. pedialis), akinek kéziratát Poggio Bracciolini találta meg Sankt Gallenban, 1416-ban. A „suetonjo in Gramatjca" talán a De viris illustribus, amely költők, szónokok, grammatikusok stb. életrajzait tartalmazza. „Prisiano": leginkább Caesareai Priscianus, az 5-6. században élt grammatikus, akinek fő műve, az Institutionum grammaticarum libri XXII. többször megjelent a 15. században.19 20 Itt van továbbá Nonius Marcellinus római grammatikus és lexikográfus valamelyik munkája, kötve (Unó nonj marzalo ligatto).

A középkori és újkori szerzők is szerepelnek. Boccaccio a Genealogiae Deorummal. Francesco Nigiera Grammaticó)a vagy Modus epistolandpa, esetleg más műve.21 22 Giovanni Calfumio, vagyis Johannes Chalphumius valamelyik írása. Kötetlenül egy közelebbről

13 A továbbiakban - hangsúlyozottan pusztán lehetőségként - megpróbálok ősnyomtatványokat rendelni az egyes tételekhez. Az egyszerűség kedvéért csupán a magyarországi könyvtárakban őrzött ősnyomtatványok katalógusára hivatkozom, mivel 1490 előtti nyomtatványt ebben is szinte minden tételhez lehet találni. A mű (Catalogus incunabulorum quae in bibliothecis publicis Hungáriáé asservantur. Ed.: Géza Sajó-Erzsébet Soltész. I—II. Budapestini, 1970.) közismert rövidítését használom: CIH, megadva a mű sorszámát. A Somnium Scipionis 1490 körüli, párizsi kiadása: CIH 1029. sz. L. még: Gesamtkatalog der Wiegendrucke, No. 06986. Cato maior de senectute és Somnium Scipionis. [Roma, Ulrich Han, 1469 körül].

14 Ez több minden lehet, akár az ex Ponto is, de leginkább a Hősnők levelei, az Epistolae Heroides. Pl. CIH 2493-2496. sz. Epistolae Heroides, 1482-1485.

15 Vö. CIH 2095-2097. sz.

16 L. CIH 3450-3455. Valamennyi Maums Servius Honoratus, ill. Tiberius Claudius Donatus és Cristoforo Landino (valamint, már 1491-ben, Domizio Calderini) kommentárjaival.

17 Talán a Domizio Calderini (1446-1478) kommentárjaival megjelent Martialis-kötet. L. CIH 2188-2191. sz.

18 Vagy egy Juvenalis-kommentár, ezen a címen.

19 Esetleg lehet a görög filozófus, a lydiai Priscianus is, akinek Theophrastoshoz írott kommentárjait Ficino fordította latinra - ez megvolt a Corvinában. L. CIH 2829-2831. sz.

20 A Boccaccio-mühöz 1. CIH 697-698. sz. Mindkettő 1490 előtt jelent meg. L. még Csapodi Cs. i. m. 120. sz.

21 L. CIH 2441., 2443. sz. (1490-ig)

22 Pl. 1481: CIH 885. sz.

12