Folia Historica 30. (Budapest, 2015)

I. TANULMÁNYOK - Debreczeni-Droppán Béla: Sírok és temetések. A Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatóinak végtisztessége II.

25. kép

Kovács Tibor ravatalánál Fodor István mond gyászbeszédet (Fotó: Dabasi András)

megfeleltek ennek az örökségnek." A ravatal mellett álló főigazgató három, az elhunytra jellemző szóval - felelősség, hűség, szeretet - emlékezett meg Kovács Tiborról. Az első kapcsán megjegyezte, hogy a kifejezhetetlen, pótolhatatlan értékek napi ügyeit intézni, gyűjteni, vigyázni rá, tudományosan feldolgozni, közkinccsé tenni elképesztő felelősség, és ennek ő a tudatában volt, tudta hordozni és tudott beszélni is róla. Még a humora mögött is ott volt a felelősség. Csorba a második szó, a hűség értelmezésénél hangsúlyozta, hogy Kovács Tibor hűséges volt egy hagyományhoz, amelyet az időhöz hasonlóan nehéz megragadni. Ettől még lehet hűséges hozzá az ember, de csak ha „mindig a mi világunk, a mai élet felől kérdezünk rá, hogy mit is hozunk magunkkal. Az örökségnek az életet kell szolgálnia. - Nem lehet olyan örökségünk, ami a cselekvési lehetőségeinket bezárja, úgy kell az örökséget tovább vinni, hogy közben új módon kell megmutatni. Úgy, hogy közben az eredeti zamata, az eredeti méltósága megmaradjon, hogy az a szó, hogy Magyar Nemzeti Múzeum, amit ez 211 éve jelent ne veszítse el a súlyát, erejét, méltóságát." Ugyanakkor korszerűen, a mai világ kihívásainak is megfelelve kell megőrizni a hagyományokat és ezt az elhunyt tudta, tudott a Nemzeti Múzeum jövőjéről gondolkodni, és azt látta meg, hogy hogyan lehet ez az örökség életképes, felismerve azokat az alapvető lépéseket, amelyeket aztán meg kell tenni. Ő nem egyszerűen a múzeumpalotához volt hűséges, amelyről egyébként sok mindent tudott mesélni, hanem ahhoz a szellemiséghez, amely a múzeumot mindig az élet modern kihívásai felől fogalmazza meg. Végül a harmadik szó, a szeretet kapcsán a búcsúztató főigazgató elmondta, hogy Kovács Tibor nagyon szerette a múzeumot. Bár ezt ő korábban is tudta, a halálhír megérkezése után, azok a könnyek, melyeket munkatársai szemében látott közelebb hozták hozzá ezt az érzést. Ez mutatta meg számára a Nemzeti Múzeumban lévő barátai, munkatársai iránta érzett szeretetét. Ebben a szeretetben szerinte van

66