Folia Historica 30. (Budapest, 2015)
I. TANULMÁNYOK - Debreczeni-Droppán Béla: Sírok és temetések. A Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatóinak végtisztessége II.
megbecsülés, elismerés a személyiség eleganciája, humora, baráti közvetlensége iránt. (A kulturális tárca részéről nem búcsúzott senki a ravatalnál, de Csorba főigazgató úr beszéde elején megjegyezte, hogy Halász János, a kultúráért felelős államtitkár külön kérte őt, hogy jelezze a nevében, hogy az elhunytra a minisztérium dolgozói is kegyelettel emlékeznek.) Az utód után az előd következett: Fodor István c. főigazgató a régész szakma nevében búcsúzott egykori múzeumi kollégájától. (25. kép) Méltatásában felidézte első találkozásukat 1964-ben, az esztergomi ásatáson, amikor ő még másodéves egyetemista volt, Kovács Tibor pedig már a Nemzeti Múzeum tudományos munkatársa. Ezzel kapcsolatosan megjegyezte, hogy akkor még nagy tisztességnek számított az, ha valaki az egyetem padjaiból a Magyar Nemzeti Múzeumba került, ahol akkor európahírű nevekkel volt tele a Régészeti és a Középkori Osztály. Fodor méltatásában hangsúlyozta, hogy bronzkorral foglalkozó régész „remekül megírt" dolgozataival - „melyekből néhányat tanítani kellene" - külföldön is ismertséget szerzett. Mozsolics Amália mellett Európában a legtöbben Kovács Tibor munkáit idézik, ha a bronzkorról van szó - állapította meg Fodor, majd kiemelte azt is, hogy az elhunyt számos kiváló és sikeres kiállításban vett részt kurátorként és katalógus-íróként, amelyek közül ez alkalommal csak a franciaországi és németországi bronzkori kiállításra, valamint az őskori aranykincseket bemutató tárlatra hívta fel a figyelmet. E kiállítások kötetei rengeteg múzeumi műtárgyat építették be szervesen az európai régészetbe - hangsúlyozta a búcsúztató, majd megjegyezte: „Azok, akik lebecsülik ezeket a múzeumi kiállításokat, múzeumi katalógusokat, elfeledik, hogy tökéletesebb publikációja egy régészeti tárgynak, mint a katalógus, nincsen." Kovácsot 35 éves korában vállalt minisztériumi hivatala sajnos megakadályozta abban, hogy kisebb leletmentő ásatásokon kívül nagyobb ásatásokba kezdjen. Ezzel együtt ő később is régész maradt, és olyan eredményeket tudott felmutatni, mint például a mai napig megjelenő Communicationes Archaeologicae Hungáriáé 1981-es megindítása. Visszatérve aztán a múzeumba több kiadványsorozatot is létrehozott, megjelentek a Nemzeti Múzeum régészeti katalógusai, amelyek szertevit- ték a Nemzeti Múzeum és a magyar tudomány hírnevét az egész világon. Fodor István megjegyezte, hogy Kovács Tibor „tudományos munkássága nagy meglepetést okozott ebben az időben is, amikor hivatalt viselt (főigazgató-helyettes volt), hiszen nem látszott meg a publikációján, hogy ez az ember nem reggeltől estig a régészeti raktárban csücsül, reggeltől estig nem a könyvtárat bújja, hanem a hivatalban dolgozik, aztán hazamegy és otthon vagy néha lopott időkből a múzeumban is dolgozik." Később, amikor egészsége nem volt a régi, nem tudott már szeretett tárgyaival foglalkozni, a tudományban megkapaszkodni, bár szándék és akarat volt bőven benne, de az erő sajnos már hiányzott. Nem tudta befejezni megkezdett munkáját. Hogy mit kezdett meg, azt ma még nem is tudjuk, csak hagyatékának feldolgozása fogja megmutatni - jegyezte meg Fodor, majd hozzátette: „Ezt az óriási teljesítményt, alkotó munkát nem értékelték és ma sem értékelik kellő mélységben." Fodor István gyászbeszédét azzal a reménnyel fejezte be, hogy lesz, aki folytatja majd Kovács Tibor megkezdett és eltervezett munkáit. 1 Végül a sírnál Macskássy István, a Magyar Természettudományi Múzeum nyugalmazott főigazgatója a barátok nevében búcsúzott az elhunyttól. (26. kép) 217 217 A temetésen készült hangfelvétel alapján. 67
