Folia Historica 30. (Budapest, 2015)

III. MŰHELY - Tóth Endre: Deér József Szent Korona-monográfiájáról

is.'5 A keresztlevétel elbeszélését romantikus legendának is tarthatnánk, ha hat évtizeddel később nem írtak volna arról, hogy a koronáról levett keresztet vagy liliom alakú részt (particella) akkori birtokosa, Báthory Zsigmond, gyóntatója rábeszélésére Rudolf királynak ajándékozta.1' Mit jelentenek, hogyan értelmezhetők ezek a feljegyzések?1 Az esemény a korona késői történetéhez tartozik, ám a tárgytörténet lényeges része; az utolsó jelentős változtatás volt a korona állagán. Az eseményről éles vita folyt Veress Endre és Bagyary Simon között:1* arról, hogy a díszítmény azonos-e Báthory Zsigmond több mint két márka súlyú, négy nagy gyémánttal és kövekkel díszített, a leírásokból jól ismert keresztjével.19 Biztos, hogy az ugyanebből a korból ismert másik kereszt, János Zsigmond súlyos aranykeresztje, ami szintén Báthory Zsigmond birtokába került, nem lehetett a korona tartozéka. Röviddel a levétel és a jelvények átadása után az úgynevezett

15 Orichovius Stanislaw (St. Orzechovsky): Opera inedita. Bibliothea auctorum Polonorum. Posen, 1854.118-119.: „Cum enim ex pacto, ut ante dictum est, Regina diadema Regni Ioanni Baptistae, Ferdinandi exercitus Praefecto, Cassoviae traderet illudque evolveret, crux ex diadematis fastigio, incertum que casu imprudentibus omnibus delabitur, ac, ne ab inquirentibus inveniri posset, supprimitur. Itaque ad Ferdinandum diadema cruce mancum adfertur. Hanc parvus filius naetus vacuam ab arbitris matrem ludibundus adit, ac cur illa esset moesta rogat. Cui mater: »quia tibi miserrimo Regi ac mihi item miserae matri, de diadema quidem Vngariae reliquum feci«. Ad hec ille: »tace, obsecro, mea mater, ac lachrymis abstine, tenemus enim et nos adhuc diadematis partem«. Ac cum hoc dicto celatam crucem de sinu profert et addit: »Noli desperare mater, ad hanc crucem reliquas ejus partes aggregatum iri, ut apud quem haec crux fuerit, ad eum quoque congregentur et partes olim huic cruci subjectae quae fuerant«."

16 Az ajándékozást két független forrás tanúsítja: Veress Endre csak néhány mondatot közölt (Veress E. i. m. 332.) Tomasso Roncaroli, Famese párma-piacenzai herceg követének 1610. április 26-án kelt jelentéséből („Un giglio, o cosa tale, che era un pezzo et ornamento della corona di Ungaria ... Questa particella della corona quasi miracolosamente fu salvata dal figlio dell' ultimo Re de Ungaria, quando a questo povero puttino fu levato il regno") (Veress E. i. m. 333., Bagyary Simon: János Zsigmond aranykeresztje azonos volt-e a Szent Korona keresztjével? Századok 43. (1909) 1. sz. 53-57. 54.), Archivio di Stato di Napoli. Busta 129 dell'Archivio Famesiana. A jelentés másolata a MTA történelmi bizottsága oklevélmásolatai között, III. csoport, Nápolyi ét. II. doboz. Tartalmilag idézi Óváry Lipót: A Magyar Tud. Akadémia történelmi bizottságának oklevél-másolatai. III. Bp., 1901. nr. 418. Óváry a szöveget 1864-1870 körül emigránsként gyűjtötte (Lukinich Imre: A Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Bizottsága másolat- és kéziratgyűjteményének ismertetése. Bp, 1935. 20-23.), Veress Endre 1901-ben olvasta az iratokat (Veress E. i. m. 143.). A szöveget szó szerint idézi: Veress E. i. m. 333.; Bagyary Simon viszont vitatta a levétel hitelességét. (Bagyary Simon: A magyar művelődés a XVI-XVII. században Szamosközy István történeti maradványai alapján. Esztergom, 1907. 105-107. Uő: Megjegyzések János Zsigmond aranykeresztje és Szamosközy életrajza körül. Századok 43. (1909) 4. sz. 313-320.) Amikor 1978-ban levélben az iratokról érdeklődtem az Archivio di Stato di Napoli-ban, Dr. Iolanda Donsi' igazgatónőtől a következő választ kaptam: „Si comunica, con rammarico, ehe la Busta 129 dell'Archivio Famesiano é mandata distrutta

per eventi bellid connessi alia seconda Guerra Mondiale".

17 „...csak legalább meg indulna ez a kutatás két czikkünk eredményeképpen" írta Veress E. i. m. 146. Mint tudjuk, nem indult meg.

18 Bagyary S. A magyar művelődés a XVI-XVII. században i. m. 106., és Uő: Megjegyzések János Zsigmond aranykeresztje i. m. 313-320. amit Veress vitatott. (Veress Endre: Szent koronánk keresztje kérdéséhez. Századok 43. (1909) 2. sz. 143-146.

19 Szilágyi Sándor: János Zsigmond aranykeresztje. Archaeológiai Értesítő 13. (1879) 385-392.

180