Folia Historica 30. (Budapest, 2015)
II. KÖZLEMÉNYEK - Koppány András: Gersekarát középkori templomának kutatása
Koppány András GERSEKARÁT KÖZÉPKORI TEMPLOMÁNAK KUTATÁSA Gersekarát két teleülésből összevont falu, Körmendtől délkeletre, Vas megye déli részén az úgynevezett Vasi Hegyháton fekszik. A község déli részén folyik a Sárvíz patak. Az újkori térképek alapján egyértelmű, hogy a falu északi részén feküdt egykor Gerse középkori települése, ahol a templom is áll. Gerse első említése 1272-ből származik, amikor a király bizonyos Csapó fia András számára megújította annak gersei birtoklását.1 E Csapó nevű ősről tudjuk, hogy a Ná- dasd nemzetséghez tartozott." 1283-ban egy oklevél Andrást már de Gelse nevezi,3 azaz elképzelhető, hogy ekkor már a falu volt a család rezidenciális központja. Gersében azonban volt birtokrésze András unokaöccsének, Péternek is, aki azt 1292-ben engedte át András fiainak, Andrásnak, Lászlónak és Dénesnek.4 Egy évvel később nagy egyezség jött létre a családtagok között, melynek keretében Gersét a három fiú tarthatta birtokában/ Közülük Andrásról 1302-ben hallunk utoljára.1' 1315-ben két testvére (László és Dénes) felosztják egymás közt a környékbeli birtokaikat. Ekkor említenek először egy bizonyos Szent László templomot - mely, amint a későbbi adatokból kitűnik - Gersén állt. E templom előtt feküdt egy telek, melynek fele részét Dénes Lászlónak adta. A telket kerítés és tavak vették körül, és esetleg udvarház is állhatott rajta. A templom következő említése egy 1332. évi oklevélben található, melyben egy 1316 körül megtörtént hatalmaskodást írnak le. Eszerint mivel a Gerseiek Károly Róbert oldalára álltak, megtorlásul Kőszegi János Vörös Salamon nevű szerviensét küldte Gersére, ahol a család rezidenciája állt. Gersei László a templomba menekült, melyről 1 Urkundenbuch des Burgenlandes und der angrenzenden Gebiete der Komitate Wieselburg, Ödenburg und Eisenburg. II. Band, (továbbiakban UB II.) Bearb. Irmtraut Lindeck-Pozza. Graz-Köln, 1965. Nr. 47. 2 Karácsonyi János: Magyar nemzetségek a XIV. század közepéig. II. Bp., 1901.384-393. 3 UB II. Nr. 239. 4 UB II. Nr. 392. 5 UB II. Nr. 407,408. 6 Urkundenbuch des Burgenlandes und der angrenzenden Gebiete der Komitate Wieselburg, Ödenburg und Eisenburg. III. Band, (továbbiakban UB III.) Bearb. Irmtraut Lindeck-Pozza. Wien-Graz-Köln, 1979. Nr. 19. 7 „...Dyonisius porcionem suam ... in fundo curie ante ecclesiam sancti Ladislai regis cum ipso Ladislao fratre suo habebat scilicet dimidietatem eiusdem curie sicut cum sepibus vel paludibus circumdatur reliquit Ladislao..." Anjoukon okmánytár I. Szerk.: Nagy Imre. Bp., 1878.338. sz. 73
