Folia Historica 30. (Budapest, 2015)

II. KÖZLEMÉNYEK - Koppány András: Gersekarát középkori templomának kutatása

1. kép

A templom déli homlokzata (Fotó: Koppány András)

azt is megtudjuk, hogy Szent László tiszteletére emelték. A támadók ott megölték, majd kivonszolták a templomból és kint lenyakazták. Dénes saját és László családjával együtt a házába menekült, de azt rágyújtották, ahol majdnem mindenki odaveszett. László gyermekét, Margitot azonban dajkája kiragadta a tűzből.8 A lány ezután - az anyai oldalról vele rokon - Köcski Sándor révén a királynéi udvarba került, és ott nevelkedett fel.9

Az 1320-as évektől többször hallunk arról, hogy a király Magyar Pál gimesi várnagyot megerősíti Gerse birtokában.10 Gersei Margit az ő felesége lett, majd 1332-ben a már nevezett oklevélben magát Margitot is fiúsította az uralkodó. 1342-ben említik, hogy számos vas megyei templom, így Gerse magisztrátus-jogán megosztozott a győri püspök és a vasvári káptalan. Rácz György történész egy tanulmányában felvetette, hogy mivel a 12. század második felében a vasvári főesperes lett a vasvári prépost, feltehetően azokat a templomoknak a magisztrátus-jogát kapta meg, amelyek addig a legjobban ellátottak voltak tizedjövedelem szempontjából.11 Ezek közé tartozott Gerse is. így e temp8 Kőszegi János tettéről így írnak: „...super domum ipsorum comitum Ladislai et Dyonisii Salomone Cwso filio Demetrii serviente suo et sue inpietatis ministro eundem comitem Ladizlaum in ecclesia ad honorem S. Ladislai regis, in loco residencie ipsorum scilicet in Gelse constructa, quarto se famulis crudileter peremi, cui etiam peremto et de ecclesia ipsa turpiter extractum in sue furoris in satiabilis seviciam collum amputari; ipsum autem Dyonisium nono se puta nobilibus dominabus, sua propria et dicti comitis Ladislai consortibus, filiis et liberis ipsorum nocturno et preconito insultu in propria domo proh dolor fecit igne cremari, unica tantum filia ipsius comitis Ladislai nomine Margarethe time cunabularia per sue nutricis sedulitatem igne erepta..." Urkundenbuch des Burgenlandes und der angrenzenden Gebiete der Komitate Wieselburg, Ödenburg und Eisenburg. IV. Band. Bearb. Irmtraut Lindeck-Pozza. Wien-Graz-Köln, 1985. Nr. 222.

9 Bedy Vince: A pápóci prépostság és perjelség története. Győr, 1939.3.

10 UB ffl. Nr. 340,417,455, 456.

11 Rácz György: A magyarországi káptalanok és monostorok magisztrátus-joga a 13-14. században. Századok 134. (2000) 1. sz. 148-210., 192., 208.

74