Folia Historica 30. (Budapest, 2015)
I. TANULMÁNYOK - Debreczeni-Droppán Béla: Sírok és temetések. A Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatóinak végtisztessége II.
A nekrológok közül elsőként a Folia Archaeologicaban megjelentet említjük, mely talán Korek Józseftől származik és jellegét (és hosszát is) tekintve a búcsúztatásnál elhangzott gyászbeszéde lehetett Mihaliknak. Az emlékező ebben a következőket emelte ki: „Pályája eggyé forrt a múzeumi gondolattal, amely mindent jelentett számára, és körünkből való távozása azért is olyan fájdalmas, mert a szaktudomány egy ízigvérig múzeumi embert vesztett el benne. Családi körülményei révén beleszületett a múzeumba - ez formálta sorsát. Munkásságával beírta nevét a Kassai Múzeum, az Iparművészeti Múzeum és a Magyar Nemzeti Múzeum történetébe, amelynek igazgatója és vezető munkatársaként maradandót alkotott 40 éves múzeumi működése folyamán." A nekrológ, illetve a beszéd végén a tudóstól, az ötvösművészet és kerámiaművesség európai hírű kutatójától, az olasz-magyar ötvös-összefüggések úttörőjétől, a régi magyar ötvöstechnika - a sodronyzománc - felfedezőjétől, a nagy ötvösmesterek, Harm Sebestyén és Szentpétery József életművének feldolgozójától búcsúzott a szerző, aki végül Mihalikról, az emberről is szépen szólt: „Búcsúzunk az embertől, a derűs, csillogó szellemtől, a kissé fanyar ízű, ékelődő, de mindenkor emelkedett gondolkodású kollégától. Mélységes humánum, határtalan türelem, szeretetre méltó kedvesség vegyült tudós alkatába. Tiszteltük mérhetetlen tudását, becsültük emberségét, szerettük nagyvonalú közvetlenségét. Ránk maradt életművével, - amelyből mindnyájan bőven meríthetünk - Mihalik Sándor megtette mindazt, amit elvárt tőle a magyar múzeumügy és a szaktudomány."131 132 A Múzeumi Magazinban a szerző neve nélkül megjelent rövid nekrológ már utal a január 22-i temetői búcsúztatásra. ' Az Acta Historia Artiumban Vayer Lajos írt német nyelvű megemlékezést.133 A Művészettörténeti Értesítőben csak 1971-ben jelent meg Mihalik-nekrológ, de akkor rögtön kettő is. Egy Mi- halikot ábrázoló portréfestményt követően Cennerné Wilhelmb Gizella méltatta az egykori jeles művészettörténészt. A Nemzeti Múzeum Történelmi Képcsarnokának tudományos főmunkatársa Mihalik munkásságának bemutatása és értékelése után befejezésképpen szólt életének utolsó időszakáról, betegségéről is: „Bár e lapokon mindenekelőtt a szubjektivitás túlzásait kerülve a tudós muzeológus életpályáját kellett megrajzolnunk, mégsem mulasztjuk el, hogy élete hősiesen viselt utolsó hónapjainak tanulságát ne említsük. Aggódva figyeltük erői megroppanását, de súlyos betegsége kínjait nem is sejtettük, mert terhét senkivel sem osztotta meg. Rossz egészségi állapotában is rendszeresen bejárt a múzeumba, dolgozott, eleget tett megbízásainak. Az életére boruló fenyegető árnyékkal szemben itt, szeretett tárgyai és munkatársai között talált enyhülést, mert belekapcsolódott az életet jelentő munka áramába. Ezzel a példaadással vált értelmileg-erkölcsileg teljessé az életmű, itt mutatkozott meg tudományos érdemein felül emberi nagysága."134 Részletesebb, elemzőbb megemlékezést írt az imént idézett nekrológ utáni oldalakon Molnár László. O számos elismerő megállapítása mellett több kritikus megjegyzéssel is megtűzdelte Mihalik életművéről szóló írását. Már az első mondatban a következő összegző kijelentést tette: „A hazai 131 (Korek József?): Dr. Mihalik Sándor 1900-1969. Folia Archaeologica 20. (1969) 7-8. 132 Dr. Mihalik Sándor (1900-1969). Múzeumi Magazin 3. (1969) 2. sz. 50. 133 V L. (Vayer, Lajos): Sándor Mihalik (1900-1969). Acta Historiae Artium 16. (1970) 3-4. sz. 149-150. 134 Cennerné Wilhelmb G. i. m. 252. 45