Folia Historica 30. (Budapest, 2015)

I. TANULMÁNYOK - Debreczeni-Droppán Béla: Sírok és temetések. A Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatóinak végtisztessége II.

Bátky 1934 júniusában, saját kérelmére történő nyugdíjazását' követően tehát még több mint öt esztendeig élt.

Halálakor a Nemzeti Múzeum adott ki gyászjelentést, melynek szövege így kezdődött: „A Magyar Nemzeti Muzeum mély fájdalommal jelenti, hogy testületének erőssége, aki 40 éven keresztül szolgálta a magyar tudományt..." A gyászjelentésből azt is megtudjuk, hogy az elismert néprajztudóst 1939. augusztus 30-án délután 4 órakor kísérték utolsó útjára az Új Köztemető halottasházából.“ A Pesti Hírlap azt írja, hogy Bátkyt „barátainak és a tudományos vüág képviselőinek nagy részvételével" temették el. A búcsúztatáson három gyászbeszéd is elhangzott: a tanítványok nevében (az ezt követően alig egy hónap múlva elhunyt) Györffy István egyetemi tanár, a Nemzeti Múzeum nevében Rédey Tivadar osztályigazgató és a Néprajzi Társaság részéről dr. Bartucz Lajos ügyvezető alelnök beszélt, utóbbi méltatva az elhunyt kimagasló munkásságát és kiemelve kiváló érdemeit, mind a néprajzi kutatások, mind a Néprajzi Múzeum fellendítése terén/’

Bátky Zsigmond szakmai munkásságát elhunyta után számos nekrológban méltatták. Az Ethnographiaban Viski Károly néprajztudós emlékezett a „tárgyi néprajz legkiválóbb hazai művelőjére". Többek közt ezeket írta a nála kilenc évvel idősebb pályatársról: „Pályáját a Nemzeti Múzeumban kezdte s ennek az intézetnek maradt szolgálatában, nemcsak nyugalomba vonulásáig, hanem azon túl is holtáig. Ezt a nagy szolgálatot nemcsak a tudománynak, hanem az intézménynek is nagy szeretete jellemezte. A múzeum minden nehéz ügyét a maga ügyének tekintette, gyakran kicsiségében is nehéz kérdését lelkiismerete mérlegén latolgatta."67 68 69 70 A másik etnográfiai lapban, a Néprajzi Értesítőben Marót Károly írt nyolc és fél oldalas nekrológot a „sokmezejű tudósról".71 72 A Bátky életművét hosszasan taglaló megemlékezést követően az elhunyt nagy néprajztudós munkáinak jegyzéke következik. " Ennek egyik összeállítója, a már fentebb idézett Gunda Béla a Magyar Nyelvben írt nekrológot, melyben a következőképpen méltatta egyik példaképét: „Bátky Zsigmond halálával a magyar összehasonlító tárgyi néprajzi kutatások vezetőalakját vesztettük el. Bámulatos emlékezőtehetsége révén roppant anyaggal dolgozott, a legkisebb útjába kerülő adatot többszörösen meglatolta, értékelte s eredményeit többszöri feltételezésekkel tette ruganyossá, hogy később esetleg saját maga is más utakon keresse a megoldást. Tanulmányai a megoldatlan problémák, új feladatok egész seregével vannak tele, - hirdetve írójuk szellemi gazdagságát és mély tudományos gondolkodását." A fiatal, még csak 28 éves Gunda ehhez még hozzátette: „Hatása további

67 MNL OL K 727 MNM Gazdasági Hivatala. 167/1934. Nyugdíjba helyezése alkalmából Bátky Horthy Miklós kormányzótól megkapta a főigazgatói címet. (L. Pesti Napló 90. (1934) 142. sz. június 26.11.) Ez szerepelt aztán a gyászjelentésben is.

68 OSZK Gyászjelentés-gyűjtemény. A gyászjelentésben szerepelő 40 éves szolgálat nem pontos, mert Bátky 38 évet szolgált a Nemzeti Múzeumban.

69 Pesti Hírlap 61. (1939) szeptember 1.199. sz. 8.

70 Viski Károly. Bátky Zsigmond 1874-1939. Ethnographia 51. (1940) 106-107.106.

71 Marót Károly: tFelsőbátkai Bátky Zsigmond dr. 1874r-1939. Néprajzi Értesítő 31. (1939) 2-4. sz. 355-363.

72 Bátky Zsigmond irodalmi munkássága. Összeáll.: Gunda Béla, Krompecher Bertalan és Szendrey Ákos. Néprajzi Értesítő 31. (1939) 2-4. sz. 363-374.

31