Folia Historica 30. (Budapest, 2015)

III. MŰHELY - Tóth Endre: Deér József Szent Korona-monográfiájáról

- A keresztpánt (latin korona) nem más rendeltetésű liturgikus tárgy maradványa, hanem a beboltozáskor a Krisztus- és az apostollemezek befoglalására készítették. A latin koronarész csonkítatlan, végeinek díszítése befejezett. A pántok vége nem hiányos, apostolképeket nem vágtak le róla, csak a korona kora újkori súlyos balesete után, a sérülés miatt, a végeken az illesztési felületet rövidítették meg. Ezek a lemezek azon a liturgikus tárgyon voltak, amely Szent Istvánhoz volt köthető, és amelyről a korona számára a zománcképeket levették.- A görög koronát Magyarországon nem alakították át vagy alakították ki. Nem egy meghatározhatatlan ajándék volt Géza számára, hanem minden bizonnyal a felesége által Konstantinápolyból hozott házassági korona volt. Mihály császár és I. Géza zománcképét Konstantinápolyban egy kész koronára szerelték fel, amikor a koronát aktualizálták és a korábbi képeket kicserélték. A két pendiliumot Magyarországon csatlakoztatták.- A latin korona filigrános-köves pántjainak töréseit és sérüléseit nem egy korábbi, síkfelületű, liturgikus tárgy meghajlítása okozta, hanem egy (esetleg több) súlyos sérülés, amely a kereszt ferdülését is kiváltotta.- A keresztet minden bizonnyal 1551 után szerelték rá a koronára.

A tanulmányt Deér József mondataival kezdtem, amelyben a Szent Korona tárgytörténeti jelentőségét foglalta össze. Befejezésül Rainer Maria Rilkét idézem, aki a jelvény szimbolikus jelentőségét a következők szavakkal összegezte egy 1922-ben írt levelében, emlékezve a 25 évvel korábbi eseményre, a magyar honfoglalás 1000 éves évfordulója alkalmával tartott ünnepi felvonulásra, amelyet személyesen látott:176 „...ennek az országnak a koronába vetett hite, az a nyugodt, rendületlen, több évszázados igyekezete, hogy a hatalom legkevésbé kézzelfogható vonásait egy dologban tisztán megőrizze magának, ez nyilván semmi más, mit egy nagy titokban tartott eszme. István király koronája - bizonyos értelmen - ennek a sérthetetlen, ódon és közösségi igénnyel megtakarított erőnek akkumulátora..."

176 Rainer Maria Rilke. Levelek V. 1919-1922. Vál., ford., az előszót és életrajzi jegyzeteket írta: Báthori Csaba. Bp., 1999.460.: Levele Margót Sizzo-Noris grófnőnek 1922. július 15-én.

211