Folia Historica 30. (Budapest, 2015)

III. MŰHELY - Tóth Endre: Deér József Szent Korona-monográfiájáról

I

apostolok feje mintegy a test negyede, az ülő Krisztus esetében pedig ötödé. Krisztus feje inkább kisebb a természetesnél és természetesebb alakú, mint az apostolok többé- kevésbé stilizált fejformája. Az összes apostolra jellemző kancsalítás a szem(üreg) körvonalainak közvetlenül az orr mellé helyezésének következménye; ez Krisztus esetében nem áll fenn: a szemüreg távolabb van az orrvonaltól. Az általános, románkori, kifelé forduló lábfejtartás mellett azonos a hajválaszték módja is: félkör alakú formálása Krisztus és az apostolok homlokán. Mindjárt meg kell jegyeznem, hogy ez a jellegzetes hajválaszték mások mellett a német császári korona Krisztus-lemezén a szeráfok haján is feltűnik.l s A rekeszvezetésben: Krisztus vállai alatt van a csigavonal, amely egyetlen apostollemezen sem figyelhető meg. A Krisztus-lemezen is látunk viszont egy rövid hullámvonalat, amely az apostollemezek jellemzője.1

Végeredményben a latin koronáról szóló fejezetekben Deér Józsefnek nem sikerült bizonyítani sem az apostollemezek és a latin Pantokrator összetartozását, sem a latin Pantokrator másolását a görögről, sem az apostolképek árkád-kompozícióját, és ezek miatt a lemezek 13. eleji keltezését sem.

Deér monográfiájának harmadik fejezetében részletesen tárgyalja Szent István koronájának történetét. A teljes forrásirodalom ismerete alapján vitatkozik, valamint cáfolja azokat a véleményeket és nézeteket, amelyek a 11. és 12. század folyamán István király koronájának az elvesztését, Rómába való küldését tételezték fel. Bizonyította, hogy Szent István koronája volt a következő két évszázadban az a koronázó jelvény, amelynek őrzésére az Árpád-házi királyok különös gondot fordítottak. Visszaszerezték, ha külföldre került, mint Imre király halála után. Idézem gondolatmenete bevezetéseként írt szavait:1 ‘ „Eszerint az egész jámbor legendának (mármint a Hartvik-legendának, TE) semmi értelme sem lett volna egy konkrét, ősi eredetű korona nélkül. Mármost a római korona ajándékozásról szóló Hartvik-féle elbeszélés ezen második magyarázata mellett szól határozottan az a tény, hogy a XII. század második felében és a XIII. század elejéről több megbízató forrásunk is van, melyek egy különleges nimbusszal körülvett koronának mint a koronázás nem helyettesíthető kellékének a létét tanúsítják." Mindezeket a kérdéseket Deér a következő három történeti fejezetben tárgyalta, amelyekben korona történetével Mátyás király uralkodásáig foglalkozott,1 1 és többek között bizonyította, hogy Erzsébet királyné nem a Szent Koronát zálogosította el Frigyes császárnak, hanem azt a császár lefoglalta. 168 169 170 171

168 Schultze-Dörrlamm, M. i. m. 135. Taf. 10.

169 Kovács E. A magyar korona „latin" zománcai i. m. 333.

170 Deér J. A magyarok Szent Koronája i. m. 171.

171 Uo. 172-203. Deér bizonyította, hogy az a korona, amelyet Erzsébet királyné elzálogosított III. Frigyes császárnak, nem a koronázó jelvény volt. Azt a császár magánál tartotta.

207