Folia Historica 30. (Budapest, 2015)
III. MŰHELY - Tóth Endre: Deér József Szent Korona-monográfiájáról
Mi történt azonban a régi koronával? Deér József elgondolása szerint IV. Béla halála után leánya, Macsói Anna a királyi kincstár elrablásával együtt a koronázó ékszert is magával vitte Prágába, ahonnan többé nem került vissza. Ezért a régi pótlására és az elrablás eltitkolására V. István koronázása előtt 3-4 hét alatt a III. Béla alatt készült női koronát kiegészítették egy II. András uralkodása idején készített liturgikus tárgyból alakított keresztpánttal zárt koronává. Amíg a koronarészek korábbi történetével kapcsolatban Deér részletes és körültekintő kutatást végzett, az új korona esetében lényeges kérdéseket mellőzött, és vizsgálat nélkül hagyott. Nem oldotta fel az ellentétet, ami a koronázó jelvény általa elővezetett 11-13. századi története és az elrablás feltételezése között feszül. Hogyan volt lehetséges, hogy a székesfehérvári prépostság kincstárában őrzött koronázó jelvényhez a herceglány hozzájusson? Összeszedte a kincstár tárgyait Budán, aztán elment Fehérvárra, és az ott őrzött jelvények közül kiválasztotta a koronát, és az őrkanonok átadta neki? És a jelvényekhez tartozó jogart miért nem vitte magával? Hogyan lehet az, hogy a majd hetven éve háborús fenyegetéssel visszaszerzett koronáról V. István ilyen könnyedén lemondott? Folytathatnák a megválaszolatlan kérdéseket, de szükségtelen, mert a Szent Korona tárgytörténete ezt a lehetőséget kizárja. Mulasztás volt, hogy Deér nem vizsgálta annak a liturgikus ötvöstárgynak a mibenlétét, amihez az apostolképek tartoztak. Nem arról van szó, hogy meg kellett volna határoznia, hogy eredetileg mi volt az a tárgy, amivel vagy aminek egy részével a koronát lefedték. Azokat a lehetőségeket kellett volna sorra vennie, amelyek a kereszt alakú, sík lap esetében korábbi tárgyként szóba jöhetnek. Hogy Deémél hiányzik e tárgy lehetséges körének meghatározása, nem csoda, mert ilyen tárgy nincs. A keresztpántot nem vághatták ki egy nagyobb lemezből, mert gyöngydróttal egységesen van keretezve. A keresztpántra az apostollemezeket sugarasan, négy irányban szerelték fel, az apostolok négy felé néznek, ami körkompozíció. Deér azt a téves vélekedést követte, hogy a szárak végéről apostolképeket vágtak le; emiatt azonban nem hibázatható.1 2 Nem vette figyelembe és nem vizsgálta azt a felismerést, hogy a pántok eredetileg is hajlítottak voltak. Befolyásolta az a feltételezés, hogy a sík pántok a hajlítás miatt törtek meg, és a lemezük vékony és gyenge, amely alkalmatlan a korona beboltozására. Nem tulajdonított jelentőséget Czobor Béla megjegyzésének, miszerint a zománclemezek a keresztpánt rekeszeiből kivehetők, és ezért nem szükségszerűen egykorúk a pántokkal (és egyidejű készítésük bizonytalan). Ez pedig a latin korona készítésének sarkalatos kérdése. Deér elgondolása érthető: csak akkor keltezhette az új korona készítését IV. Béla halála utánra, ha az gyors munkával megvalósítható volt, és V. István koronázásáig nem kellett a mun- 172 172 Még az 1980-as években is úgy tárgyalta Kovács Éva a keresztpántot, hogy annak végeiről apostolképeket vágtak le: Kovács É. A magyar korona „latin" zománcai i. m. 329. 208
