Folia Historica 30. (Budapest, 2015)

III. MŰHELY - Tóth Endre: Deér József Szent Korona-monográfiájáról

(Deér a trónszék és az áldás zárt formájával nem foglalkozott). A ciprusfákról úgy vélekedett, hogy nem lehet véletlen: a fennmaradt iparművészeti emlékek között csak ezen a két ábrázoláson fogják közre ciprusfák Krisztus trónját.'4" Véleményével Deér egy ikonográfiái közhelyet értelmezett tévesen és emelt az egyediség szintjére.14" Az antitetikus fák ugyanis a 4. századtól a román korig folyamatosan élő, noha nem gyakran alkalmazott járulékos elemek voltak a mennyei helyszín (amit Deér is jól tud) jelzésére. Ezért nem szükségszerű a korona két Pantokrator ábrázolásának hasonlóságából a görög másolására következtetni. A ciprusok a trón két oldalán a latin és a görög zománclemezen a néző számára kétségtelenül szuggesztív látványt nyújtanak - különösen akkor, amikor még a régi kis fényképeken mást sem lehetett megfigyelni a lemezeken. A fák alapján közvetlen kópiára gondolni azonban annyi, mintha például két román kori miniatúra esetében a másolást Péter apostol kezében tartott kulcsok alapján tételeznénk fel. Minthogy a két Pantokrator között semmi más hasonlóság sincs, csak a ciprusok.

Az antitetikus fa ábrázolás a keresztény művészet születésétől kezdve jól adatolt és a mennyei helyszínt jelölő járulékos elem,14 amelyet a rendelkezésre álló felület nagysága szerint alkalmaztak. A 4-5. században eleinte pálmákat (vagy éppen lombos fát) ábrázoltak, 44 majd az 5. századtól a pálmát ciprus váltotta fel, és a mediterráneumi ábrázolásokon ez a fa rögzült." Az ezredforduló körül a ciprust Nyugat-Európában egyre inkább lombos fával helyettesítették. Csak két példa a sok közül: a civatei templom előterének mennyezetfreskóján1 ‘ látjuk, amelyen az éggömbön ülő Krisztust a mennyei Jeruzsálemben, vagy a székesfehérvári faragványon a keresztet két lombos fa fogja közre. A fák az ókeresztény időszakban vértanúkat, Máriát, Krisztust és jelképeit, főleg

145 Deér J. A magyarok Szent Koronája i. m. 87-88.

146 Bárányé Obeschall Magda (Bárány-Obeschall, Magda von: Die Sankt Stephans-Krone und die Insignien des Königreiches Ungam. Wien-München, 1974. 78-79.) és Kovács Éva (Kovács Éva: A magyar korona „latin" zománcai. In: Species Modus Ordo. Válogatott tanulmányok. Bp., 1998.330.) is tagadja, hogy a ciprusfák egyezése elegendő lenne a közvetlen másolás bizonyítására.

147 A fákat Moravcsik Gyula az élet fájának nevezte (Moravcsik Gy. A magyar szent korona a filológiai i. m. 463.), ami csak nagyon áttételesen igaz. Az életfa a keresztény ikonográfiában a keresztfa.

148 L. a ravennai szarkofágokat: Campanati, Raffaella Fnrioli-Zucchini, Giselda Valenti-Bucci, Mileda: Corpus della scultura paleocristiana bizantina ed altomedievale di Ravenna. Vol. 2.1 Sarcofagi a figure e a carattere simbolico. Roma, 1968.

149 A Göreme 29-es freskón (900-910) az álló Krisztust két stilizált pálmafa fogja közre: Cutler, Antony-Spieser, Jean-Michel: Das mittelalterliche Byzanz 725-1204. München, 1996. 152., 116. kép.

150 A templom falfestményeinek feldolgozása: Müller, E. Monika: Omnia in mensura et nomero et pondere disposita. Die Wandmalereien und Stückarbeiten von San Pietro al Monte di Civate. Regensburg, 2009.

151 Gerevich T. i. m. CLVII tábla 1.

201