Folia Historica 30. (Budapest, 2015)

III. MŰHELY - Tóth Endre: Deér József Szent Korona-monográfiájáról

A következőkben összefoglalom Deér mondanivalójának lényegét, következtetéseinek láncolatát, főként azt, ami a korona tárgytörténetével és a keltezésekkel foglalkozik. Felhasználtam azokat a koronáról szóló tárgytörténeti megfigyeléseket is, amelyeket Deér ismert, a korábbi szakvéleményeket, vizsgálom érvényességüket, és felhasználtam a könyvről megjelent kritikák érdemi megjegyzéseit. Egy kivételével nem vontam be a vizsgálatba a korona hazatérése utáni tárgytörténeti megállapításokat és véleményeket. A korona még egy olyan jellegzetességét használtam fel, amit Deér ugyan ismert, de nem tudhatta pontosan, hogy miről van szó: Mihály császár lemezének másodlagossá- gára gondolok.29 A tanulmányban Deér József eseménytörténeti megállapításait (elsősorban a munka harmadik fejezete) csak érintem.

Deér József munkája három nagy fejezetre tagozódik. A bevezetésben a koronáról megjelent korábbi véleményeket ismerteti: a tudománytörténeti összegzés nem tanulság nélküli. Deér a kutatástörténetet szinte kizárólag a tekintetben súlypontozta, hogy az illető szerző mennyire védte vagy támadta a korona szentistváni hagyományát, ami kétségtelenül a régi írások lényegi mondanivalója volt. Kevéssé figyelt fel azonban a régebbi szemlézők észrevételeire a korona leírásával kapcsolatban. Az első fejezetben a görög, a másodikban a latin koronarészt vizsgálja és elemzi. A harmadik fejezet teljes forrásismerettel kifejtett összefoglalás a koronázó jelvény történetéről a mai Szent Korona létrejötte idejének indoklásával.

Deér gondolatmenetének váza a következő: a korábban két részből állónak tartott jelvény többszörös változtatás és átalakítás eredménye. Sem az alsó, sem a felső rész meghatározó, jellegzetes összetevői - a keresztpánt és a zománcképek - korábban nem korona részei voltak. A görög korona zománcképei eredetileg VII. Mihály császár által I. Gézának és görög feleségének küldött ismeretlen ajándékot díszítettek. Ezt a királyi kincstárban őrzött tárgyat használta fel III. Béla, amikor első felesége, Chatillon Anna részére olyan koronát csináltatott, amelyet az akkor Magyarországon készült háromszög és íves alakú, email a jour technikájú zománclapokkal kiegészítve bizánci típusú női koronává alakíttatott. Néhány évtizeddel később II. András uralkodása idején a királyi udvarban egy liturgikus rendeltetésű, meghatározhatatlan ötvöstárgy készült. Ezt a 12 apostol rekeszzománc képe, valamint egy olyan, az Üdvözítőt ábrázoló zománclemez ékesített, amelyet az ötvös közvetlenül a III. Béla által készíttetett királynői korona (azaz az úgynevezett Dukas-korona) Pantokrator-lemezéről másolt. Ezt az ötvöstárgyat is a királyi kincstár őrizte. Azt a koronát viszont, amelyet Szent István koronájaként tartottak számon, nagy becsben tartva őrizték és azzal a 12-13. században a királyokat koronázták, IV. Béla halála után (1270 május 3.) leánya, Macsói Anna elrabolta és más jelvényekkel és kincsekkel együtt vejéhez, Kunigunda leánya férjéhez,

II. Ottokár királyhoz, Prágába vitte; ezek a kincsek nem kerültek vissza Magyarország29 Bárányné Oberschall Magdának feltűnt a lemez szokatlan helyzete. Ennek lényege azonban csak a korona hazakerülése után vált nyilvánvalóvá. Az okról: Lovag Zsuzsa: Néhány technikai megfigyelés a magyar koronán. Annales Galériáé Nationalis (Budapest) 1991. 39-41.; Boeck- ler (Boeckler, Albert: Die „Stephanskrone". In: Herrschaftszeichnen und Staatsymbolik. Bd. III. Stuttgart, 1957. 733.) és Deér is ebből indultak ki, amikor nem fogadták el a görög korona eredeti állapotát. Arra nem gondoltak, hogy az otromba felszerelés az új korona készítése esetében megmagyarázhatatlan.

183