Folia Historica 30. (Budapest, 2015)
I. TANULMÁNYOK - Koppány Tibor: Egy Vas megyei kastélyépíttető család a középkor és az újkor fordulóján: a hídvégi Polányiak
1663 tavaszán ugyanis azt írta Batthyány Kristófnak Pethő György testvére, János, hogy amit a hídvégi kastélyon építetett, deszkát vásárolt, lakatokat és reteszeket csináltatott, az összesen harminchat forintjába került.4' Pethő János még 1663 nyarán valószínűleg török fogságba került, mert kiváltására augusztusban György bátyja a hídvégi kastélyra és az ahhoz tartozó birtokra 1700 magyar forint kölcsönt vett fel Nádasdy Lászlótól és öt nappal később 1000 tallért Nádasdy Boldizsártól.4 Szentjakabi Pethő Jánosról a források a későbbiekben nem szólnak, György pedig 1668-ban örökös nélkül hunyt el.44 A kastély és a birtok a Nádasdyak nemesi ágának kezén maradt. További sorsa egyelőre nem ismert. Pusztulásáról eddig nem került elő adat, feltételezhető azonban, hogy az 1683-ban Bécset ostromló és azzal egyidejűleg a Dunántúl tekintélyes részét végigdúló törökök, vagy esetleg a 18. század eleji kuruc-labanc hadjáratok idején pusztították el. * * * A hídvégi kastély építésének és az azt birtokló Polányi családnak a 15-16. század fordulóján ismertetett története reprezentatív mintavételéül szolgálhat a középkor végén és a koraújkor kezdetén volt kastélyépítés történetéről, s emellett a korszak tanultsági és műveltségi viszonyairól és azzal együtt az építtető köznemesség abban elfoglalt helyéről. Egyúttal azt is jól illusztrálja, hogy a kastélyépítés akkor, akárcsak korábban és későbben is, a társadalmi felemelkedés és a magasabb életforma felé törekvés egyik lehetséges útja volt. A nagybirtokos várának mintájára a kastély is a hatalmat reprezentálta. Építéséhez azonban anyagi alapra és annak birtokában a királytól kapott engedélyre volt szükség, ez pedig csak akkor volt megszerezhető, ha a köznemes többletköltségre tudott szert tenni. A birtok nagyságától függetlenül annak mezőgazdasági művelése ugyanis a minden korban drága építkezésre nem nyújtott lehetőséget. Ezért kellett familiárisi szolgálatba állnia, aminek egyik és legfontosabb feltétele tanultsága volt. A Polányi család és rokoni köre, atyafisága arra is jó példa, hogy ez a rokonság hogyan támogatta egymást a tanultság megszerzésében, s ebben nem volt egyedülálló. A familiárisi szolgálatra ugyanakkor a főúmak is szüksége volt saját hatalmi reprezentációja, országos méltóságaival járó teendői és birtokai vezetése érdekében. ' A familiárisi szolgálat, illetve az azzal járó jövedelem többlet ugyanakkor lehetőséget nyújtott egyrészt arra, hogy gyermekeit taníttassa és abban az atyafiságot is segítse, másrészt hogy nagybirtokos ura támogatásával kastély építésére engedélyt szerezzen a királytól. A késői középkorban így kerülhetett be a köznemesség „egregius" címmel járó legfelső, kastélyos úr rétegébe. 46 Uo. No. 36.618. 47 MNL OL P 285 A herceg Festetics család keszthelyi levéltára. Saller család levéltára, Fasc 24. No 2-22. 48 Uo.No.29. 49 Fiigedi Erik: Verba volant. Középkori nemességünk szóbelisége és az írás. In: Kolduló barátok, polgárok, nemesek. Tanulmányok a magyar középkorról. Bp., 1981.437-462. 13
