Folia Historica 30. (Budapest, 2015)
II. KÖZLEMÉNYEK - Fülöp András: A kenézi és a rábahídvégi római katolikus templomok összehasonlító építéstörténeti vizsgálata
zatot vagy inkább falmagot.55 Ennek legmagasabb jelentkezési szintje a mai főpárkánytól lefelé mérve kb. 450-470 cm-re - megközelítőleg a mai ablakok könyöklőinek szintjén - volt azonosítható, igaz a köpenye- zést további pontokon megbontani nem volt lehetőségünk. Tekintve, hogy törtkövet a templom későbbi, 18. századi, kizárólag téglából épült periódusaiban egyáltalán nem találtunk, feltételezzük, hogy egy középkorra visszamenő falrészletről van szó, amit magasan meghagytak, és belefoglaltak a későbbi periódusokba, de pontos keltezése nem adható meg. (11. kép) A 2. periódusban a templom ugyanezen pontján további érdekes jelenségeket figyelhetünk meg. A kőfalazat elé téglaköpenyt húztak, egyben felmagasították, kizárólag téglából rakott falazattal, majdnem a mai főpárkány aljáig. Ugyanekkor kívülről egy emeletes oldalteret ragasztottak a délnyugati templomfalhoz. Ennek ma már csak a mai hajófalhoz délnyugat felől hozzáépített, merőleges falát ismerjük, ezt is csak azért, mert kb. 30 cm-re kilépő tömbjét később belefoglalták a hajó délnyugati sarkán felépített támpillérbe. Többi falát utóbb teljesen lebontották. Ez az oldaltér az emeletén egy 344 cm széles, nagy félköríves nyílással nyílott a templomtérbe, ennek a nyílásnak az alja a mai felszíntől fölfelé 340 cm-re volt. A nyílást ugyan utólag elfalazták, de a nyílás keletebbi pillérjének téglákból rakott, lefaragott fejezetét, (12. kép) rajta az eredeti meszeléssel még feltárhattuk a mai délnyugati hajófalban, ugyanígy a nyugati kávájában is jól látszott a befutó vakolat. A keleti ívpillér lefaragásáról a vizsgálható felületek alapján sajnos nem volt eldönthető, hogy csak a tagozat levéséséről van-e szó, vagy netán a délnyugat felé kilépő fallal párhuzamos fal csorbázatáról. Ez utóbbit egy, a déli homlokzat előterében végzett régészeti kutatás válaszolhatná meg. Annyi azonban látszik, hogy ebben a vonalban a lábazat fölött kitömködések utaltak arra, hogy ott vélhetően egy falcsorbázat volt, de ennek kibontására nem volt lehetőségünk. E nagy félköríves nyílás tégla boltövének kemény, meszes, fekete kavicsos habarcsa jól elkülöníthető volt a későbbi barokk periódus(ok)étól. A hozzá kapcsolódó téglafal egy darabig még követhető volt, egészen a keletebbre eső első kettős lizéna mögötti falrészen. Úgy tűnt, mintha ettől keletebbre a falszövetnek vége lenne. 12. kép Az elfalazott nagy ív keleti válla közelről (Koppány András felvétele) 55 Kérdés, hogy már ekkor, vagy csak egy későbbi periódusban e kőfalat megvésték, mindenesetre a későbbi téglaköpeny kibontása után a kőfal nem egy szabályos falsík, hanem egy csorbázott felület formájában jelentkezett. Ennek oka lehet egy esetleges boltozat, de lehet, hogy a kőfalból csak a falmag maradt meg. 106
