Folia Historica 30. (Budapest, 2015)
II. KÖZLEMÉNYEK - Fülöp András: A kenézi és a rábahídvégi római katolikus templomok összehasonlító építéstörténeti vizsgálata
Feltűnő volt - főleg a nagy nyílás bal oldala alatti részen hogy rengeteg tapaszt- gatás, kitömködés jelentkezett. Ezek megbontására nem volt módunk, de esetleg összefüggésbe hozhatók azzal a fél boltövvel, ami már a jelenlegi falsíkon, közvetlenül a délnyugati támpillérnél mutatkozott, a délnyugati hajófalban. Ehhez egyértelmű nyílás nem tartozott, míg fölötte délnyugat felé emelkedő, lépcsőzetesen kiszakadt köpenye- zés látszott. Elképzelhető, hogy esetleg egy, a nagy félköríves nyílás szintjére felvezető lépcső alépítményének boltozatát tömködték ki.55 További kérdés annak a boltöv nélküli - vélhetően deszkaáthidalóval kialakított utólagosnak látszó ajtónak a szerepe, amely épp a nagy félköríves nyílás tengelyében helyezkedik el. Mivel befalazásában a már említett lépcsőlenyomat folytatása nem látszott, talán a lépcső megszüntetése után, de még a nagy félköríves nyílás használatakor hozták létre. A nagy félköríves nyílás fölött is látszottak kitömködések, köpenyezések, ami megengedi, hogy az oldaltér emeleti része boltozott volt.56 57 Összességében véve tehát megállapíthatjuk, hogy egy olyan oldaltér lenyomatait láthattuk a falakon, ami egy nagy félköríves nyílással volt áttörve egy belső tér felé, nyüvánvalóan egy, a mainál korábbi templomperiódusban. Funkciója feltehetően egy karzatszerű tér lehetett, de ennél többet a feltárt maradványok nem engednek kikövetkeztetni. E tér használatához és datálásához az írott források segítenek valamelyest közelebb. Említettük, hogy az 1769-ben, a mai templom építésekor a tájolást elfordították, és ennek tudjuk be, hogy a korábban a templom nyugati bejáratánál leírt tornyot 1780-ban már a templom oldalánál látták. Mivel a mai templom homlokzatán egyedül itt találtunk korábbi részleteket, úgy véljük, hogy az általunk dokumentált oldaltér maga a torony lehetett. Nagy nyílása, nyilvánvalóan még a korábbi tájolású templomtérbe (és nem a mai karzatra) nézett, emiatt azt 1769 elé keltezzük. Ennél pontosabb kormeghatározása azonban nemigen lehetséges, csupán annyit mondhatunk, hogy téglaanyaga már nem tipikusan középkori, ugyanakkor habarcsa a kő falmagéhoz áll közelebb. A homlokzati kutatás során megállapíthattuk, hogy a téglából emelt mai templom szentélye és hajója - az említett néhány korábbi falszakasztól eltekintve - egy következő periódus (3. periódus) emléke. Ennek során a torony kivételével58 a korábbi templomot teljesen elbontották, maradványaikat csak a mai templombelsőben végzendő régészeti feltárás során találhatnánk meg. Az újonnan emelt hajó és a szentély téglái egymással 56 Az oldaltér délnyugati, merőlegesen kilépő falcsonkja a boltöv felett visszacsorbázódott a falba, így sem az eredeti fal és a boltöv, sem a befalazással való kapcsolatát nem lehetett vizsgálni. A boltövet eleinte még ajtónak tartottuk, igaz függőleges elválást pontosan végigkövetni akkor sem tudtunk. 57 A nagy félköríves nyüás fölött lépcsőzetesen visszaugratott falsík és két gerendafészek - talán az oldaltér magasabban levő szintjére felvezető lépcső nyoma? - látszott. 58 A kutatáskor - logikai úton - az oldaltér elbontását is ehhez a periódushoz kötöttük. A nagy félköríves nyílásban utóbb létesített ablak ugyanis a többi hajóablak méretéhez, formájához igazodik. Valójában ezen utólagos ablak és a körülötte lévő falszövet sehol sem kapcsolódik a templomhajó falazataihoz, így kapcsolatuk vizsgálhatatlan. 107
