Folia Historica 29. (Budapest, 2014)

I. TANULMÁNYOK - Debreczeni-Droppán Béla: Sírok és temetések. A Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatóinak végtisztessége I.

ő készíttetett maga és családja számára. Ezt valószínűsíti, hogy Kubinyi Ágoston lánya, Éva bár Tápiósülyön halt meg, mégsem ott, hanem a 24-25 km-re fekvő Tápiószentmár- tonban helyezték örök nyugalomra. Egy viszont biztos, a sírkövet ekkor rendelték meg a Gerenday-cégnél, hiszen a sírfeliratból kiderül, hogy azt Kovásznai Kovács Ferenc, Kubinyi veje állíttatta. (10. kép) Elképzelhető, hogy korábban csak egy (vagy két) kisebb sírkő jelölte a nyughelyét.

A Kubinyi-sír állapota jelenleg viszonylag jó állapotúnak mondható. Rosszabb állapotot a sírt körbe vevő kovácsoltvas kerítés tégla talpazata mutat, melyet vélhetően az időjárási hatások, illetőleg a kerítés tövében növő egykori - időközben kiirtott - növényzet okozhatott. Emellett a vaskerítés korrodálódott, valamint a sírkő feliratának, vésetének aranyozása is megkopott. Ezzel együtt szépen ápolt sírhelyről beszélhetünk, melyen ugyan hivatalos védettség nincsen, de ápoltsága azt jelzi, hogy a helyi közösség védettsége pótolja azt. Ez nem is csoda, hiszen Tápiószentmártonban Kubinyi Ágostonnak élő kultusza van, amit jól mutat, hogy a nagyközségben utca őrzi a nevét, és a helyi általános iskolát is róla nevezték el, melyben mellszobra áll a Nemzeti Múzeum egykori jeles igazgatójának.

Pulszky Ferenc (1814-1897)

Lubóczi és cselfalvai Pulszky Ferenc negyedszázadon keresztül (1869-1894) állt a Magyar Nemzeti Múzeum élén. Báró Eötvös Loránd vallás- és közoktatásügyi miniszter 1894. december 31-én kelt levelében közölte hivatalosan Pulszkyval a nyugdíjazásáról szóló december 19-i királyi döntést. Ez ötezer forint évi fizetése, és lakása meghagyásával történt,70 ami - ilyen formában - példátlan volt a Nemzeti Múzeum történetében. A nyugalmazott igazgató, aki továbbra is megtartotta a Múzeumok és Könyvtárak országos főfelügyelőjének tisztségét, haláláig szeretett múzeuma falai között élt.

Pulszkyt mindenki egy aktív, nagy munkabírású embernek ismerte. Egészségével kapcsolatosan ismeretes, hogy élete utolsó harminc évében - tehát múzeumigazgatói működése alatt - időnként kiújuló tüdőhuruttal küszködött. Állítólag egészsége azután fordult igen rossz állapotba, amikor élete fő műve, a Magyarország acheológiája 1896- ban, az Akadémia Semsey-pályázatán nem kapott támogatást. Végül azon a napon, amikor elkészült az említett munkával, jobb kezét szélütés érte, és többé nem tudott vele írni. 1897 áprilisában pedig vérköpéssel járó betegségéből már alig tudták ki gyógyítani.71 Halála előtt két hónappal aztán családja levitte Pápára, és ott is tartózkodott egészen augusztus 30-ig. Ekkor azonban állapota hirtelen annyira súlyosbodott, hogy aggódó környezete úgy döntött, visszahozzák a fővárosba. Hazatérte után két nappal baloldali hurutos tüdőgyulladást kapott, amit sikerült kikezelni, de a halála előtt két nappal fellé70 OSZK Kézirattár Fond VIII/2024. - VKM 2639 ein. sz.; 1. még Igazgató-változás a Magyar Nemzeti Múzeumban. Magyar Könyvszemle ú. f. 3. (1895) 1. sz. 74-80.

71 Pulszky Ferenc. 1814-1897. Kis Újság 11. (1897) 251. sz. szeptember 10. 4-5. 4. A szélütés után beszélő képességét is elvesztette egy időre. Mikor már annyira felépült, hogy nem kellett ágyban feküdnie, régi barátjával, dr. Ferenczy Józseffel Olaszországba ment üdülni. (Pulszky Ferenc. 1814-1897. Budapesti Napló 2. (1897) szeptember 10. 6-7. 6.)

93