Folia Historica 29. (Budapest, 2014)

III. MŰHELY - Aczél Eszter: A bajor Múzeum-pedagógiai Központ (MPZ) rövid története és eredményei hazai adaptációjának lehetőségei

helyein alkalmazott, múzeumpedagógiai munkát végző vállalkozó kedvű és szellemű, múzeumpedagógiai gyakorlattal rendelkező, addig „szórványban" tevékenykedő munkatársakat, pedagógusokat. Az intézményvezető koncepciója és a munkatársak szerteágazó szaktudása és tapasztalatai koncentrálódtak, és igazi szakmai műhely jött létre. A kezdetekben meglévő kiállításokra dolgoztak ki múzeumpedagógiai programokat a tervezéstől a megvalósításig, majd, miként fent említettem, bekapcsolódnak már az állandó és időszaki kiállítások létrehozásának folyamatába szakmai szempontjaik képviseletével és érvényesítésével. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy részt vesznek az új kiállítás születésének folyamatában, s mire a kiállítás elkészül, addigra elkészül a test- reszabott teljes közönségkapcsolati rendszer és a konkrét múzeumpedagógiai program, szakanyag, ma már digitálisan, de nyomatott kiadványok formájában is. A felkészülés utolsó szakaszaként, a megnyitó előtt a Központ célfeladatot ellátó munkatársa(i) gyakorlati részt is tartalmazó továbbképzést tart(anak) a leendő helyszínen a múzeumpedagógiai munkát majdan végzők számára, akik lehetnek pedagógusok, múzeumpedagógusok, önkéntesek vagy idegenvezetők stb. a legkülönfélébb alkalmazási formákban. Előfordul, hogy a megbízó múzeum vagy kiállítóhely továbbra is igényt tart az MPZ munkájára, így egyfajta óraadóként egy-egy munkatárs kihelyezett munkavégzésére is lehetőség nyílik.

Miután a kiállítás megnyílik, a szakanyagok, beleértve a foglalkozások nyersanyagait is, a kiállítás budgetjéből fedezve mind rendelkezésre állnak, a munkatársak pedig felkészülten fognak hozzá a programok megvalósításához. Azt hihetnénk, hogy a hazai és a bajor minta között valójában nincs is különbség. Közelebbről szemlélve azonban szembeötlik néhány megszívlelendő eltérés.

Jóllehet a fenti ismertetés is azt sugallja, hogy például a látogatói célcsoportjaink azonosak, az intézmény munkatársaival folytatott szakmai konzultációk során, majd hazai szúrópróbák alapján tudatosodott bennem, hogy mi hajlamosak vagyunk a célcsoportot leegyszerűsítve az egyes korcsoportokkal azonosítani, lefedni. Az új célcsoportok feltárásánál itt és most nem a fogyatékkal élőkre gondolok, bár itt is tapasztalható a különbség, mivel a múzeumok akadálymentesítése részükre Bajorországban immár szinte észrevétlenül természetes, s ezáltal és a számukra kialakított speciális programok révén a kiállításokhoz a korábbiaknál nagyobb számban férhetnek hozzá. Öröm ezt megtapasztalni, s megnyugtató az a tudat, hogy hazánkban is egyre inkább ebbe az irányba haladunk. Visszakanyarodva az elváráshoz, az MPZ munkatársai, de rajtuk kívül például az Augsburgi Egyetem múzeumpedagógiával foglalkozó munkatársai is erősen munkálkodnak azon, hogy új célcsoportokat tárjanak fel, különböző társadalmi rétegekben, csoportokban, nem pedig csupán korcsoportokban gondolkodva, azaz eddig kevésbé megszólított új rétegeket vonzzanak be a kiállításokba, mint például a vendégmunkásokét. A múzeumi látogatószám fejlesztésének a meglévők mellett ez az egyik jövőbeli útja: megnyerni a múzeumokat eddig elkerülő, másutt élményt szerző látogatókat.

Ideális esetben kedvezően alakulnak egy-egy kiállítás látogatottsági adatai, a múzeumpedagógiai foglalkozások, és az azokon résztvevők száma. Viszonylag rövid időszaki kiállítás esetén elegendő lehet a feladatra elkülönített költséghányad, s a szakmai eredmény dicséretes. Állandó kiállításoknál azonban állandósul(hat) a múzeumpedagógiai foglalkozások finanszírozásának gondja, amely idővel a minőség rovására is mehet. Különböző forrásokra támaszkodva a foglalkozásokon való részvétel sok esetben

250