Folia Historica 29. (Budapest, 2014)

III. MŰHELY - Aczél Eszter: A bajor Múzeum-pedagógiai Központ (MPZ) rövid története és eredményei hazai adaptációjának lehetőségei

ingyenes, ez, és reményeink szerint a téma érdekessége vonzó a résztvevők számára. A valódi megmérettetés azonban - mint tudjuk - javarészt a foglalkozások legalább részbeni fizetőssé tétele, amikor viszont ügyelnünk kell a kirekesztés elkerülésére. A múzeumpedagógiai tevékenységre fókuszálva elmondható, hogy Bajorországban a múzeumi belépőjegyek a bölcsődések, óvodások és az oktatás különböző szintjein résztvevő diákok számára ingyenesek, feltétel az állandó bajor lakhely. A foglalkozások részvételi díjai a helyi adottságok szerint múzeumonként különböznek, a teljes díj 50%-át fizetik a résztvevők, amelyhez további 50 %-ot a bajor állam tesz hozzá. A bevételt a múzeum- pedagógus díjazására, és a foglalkozáshoz szükséges eszközök és alapanyagok beszerzésére fordítják, részben önfenntartóvá téve a programot. A foglalkozásnak külön teret biztosító múzeumnak közvetlen kiadása és anyagi haszna mindebből nem származik. Figyelemre méltó azonban, hogy a gyermekeket kísérő hozzátartozókat egyidejűleg külön programkínálat várja, térítés ellenében.

Végezetül érdemes megemlíteni a programok szervezésének és időbeosztásának az évek során kialakult, majd módosított gyakorlatát. A kezdetekkor a gyermekfoglalkozások gazdagon tarkították a kiállításokat a nyitva tartási időnek csaknem egészében. Nem lehetett azonban nem észrevenni, hogy a csoportfoglalkozások, jóllehet nyüzsgő életet vittek a múzeumi falak közé, sokszor zavarták a nyugodt elmélyülésre vágyódó többi múzeumlátogatót. Mára kialakult a múzeumpedagógiai foglalkozások új időbeosztása. A nálunk is alkalmanként előforduló napi nyitva tartás-meghosszabbítás úgymond „előrejön", a foglalkozás két tanítási órából áll, melyből az első 9-től 10 óráig tart az érintett kiállításban a foglalkozást vezető múzeumpedagógus felügyelete mellett, majd a múzeum nyitásakor a csoport rövid szünetet beiktatva átvonul a múzeumpedagógiai műhelybe, ahol a foglalkozás aktívabb, kreatívabb szakasza következik. Nagy múzeumoknál ez nyilván nem kivitelezhető, de részleges adaptációja elképzelhető.

Összességében elmondható, hogy a bajor MPZ munkájának tanulmányozása érdekes adalékokat szolgáltat a hazai múzeumpedagógia számára, tanulságai e szakmát művelők és iránta érdeklődők számára egyaránt megfontolásra érdemesek.

251