Folia Historica 29. (Budapest, 2014)

II. KÖZLEMÉNYEK - Debreczeni-Droppán Béla: A Magyar Nemzeti Múzeum az 1838-as nagy árvízben

kát irányította, és az iszap és a víz elszigetelte tőle.19 A Pollack-jelentésből az is kiderült, hogy milyen volt az apadás mértéke: március 24-én még 7 láb (220 cm) víz állt az alapzat helyiségeiben és ez naponta 3 hüvelyknyit (kb. 8 cm) csökkent.20 Egy későbbi jelentés mellékletéből azt is megtudjuk, hogy a múzeumtelek területén 1838. március elsején, azaz az árvíz előtt 700 teljes kubiköl különféle építőkő, 240.000 db tégla, 20.736 kubiköl mész és 10.392 kubiköl homok volt lerakva és tárolva.21

Pollack Mihálynak az említettek mellett már az árvíz levonulása utáni első napokban egy további komoly problémával is szembe kellett néznie. Említett jelentésében ezt a következőképpen fogalmazza meg: „Amint előre láttam, lettem és vagyok a téglák kiadásától lerohanva."22 A romba dőlt házak újjáépítése rengeteg építőanyagot kívánt és ennek kielégítését az árvízi biztosság és Pest város polgármestere is bizonyos mértékig Pollacktól, illetve a múzeumi építési anyagoktól várta, de az ez irányú kéréseket és utasításokat a nádor parancsára hivatkozva vissza tudta utasítani. Csak a borbélyok és gyógyszerészek voltak kivételek, akik fizetség ellenében kaphattak téglát a Nemzeti Múzeumnál deponált készletből.23 A március 24-i jelentésben tehát ők vannak a kedvezményezettek között említve, de az első napokban mégis mindent felülírt a mindennapi élet szükséglete. Bár az ország minden pontjáról érkezett bőven élelmiszeradomány Pestre, a legfontosabb az volt, hogy a helyi pékségek újra működjenek. Ezt a prioritást támasztja alá Pollack első, március 25-én kelt jegyzéke azokról, akik magánszemélyként égetett („falazó") téglát vehettek a múzeum építési készletéből, hiszen ebben az öt vevő közül három pékséget üzemeltető személy szerepelt (akik az eladott 9500 db téglából 7000 db-ot kaphattak). E jegyzék keltével azonos napon József nádor újra megerősítette korábbi utasítását, amely a kézműves műhelyeket és a kemencéket nevezte meg, mint olyanokat, melyek helyreállítását a Nemzeti Múzeum tartalékaiból „mértékkel" segíthetik. Ezt az utasítást a nádor Seeber Károly pesti polgármesternek is elküldte, mert Pollack panaszkodott, hogy a polgármester majd19 MNL OL AMN 310/1838. Pollack a jelentést József nádor március 22-i 296. sz. alatt kelt utasítására készítette. Lechner Jenő a múzeumpalotáról szóló alapvető munkájában hibásan a nádor (és nem a fia) látogatásáról írt. (Lechner Jenő: A Magyar Nemzeti Múzeum épülete 1836-1926. Bp., 1927. 29-30.); József nádor egyébként rendszeresen meglátogatta a múzeumot, 1. a 37. jegyzetet.

20 MNL OL AMN 310/1838. Még májusban sem volt vízmentes az épülő múzeumpalota alapzata, pincéje. Erről Pollack József nádorhoz intézett május 2-i jelentésében ezt írta: „...az árvíz a folytatólagos kiemelés ellenére még két láb magasan áll...". (MNL OL AMN 711/1838.) A következő két hétben ez 50 cm-rel apadt, mert a május 18-i Pollack-jelentésben már csak 6 hüvelyk magas víztükörről van szó. (MNL OL AMN 1026/1838.) Ez viszont azt jelenti, hogy valószínűleg csak júniusra sikerült kiszárítani a múzeumépület legalsó szintjét, mely így több mint két hónapig állt vízben.

21 MNL OL AMN 392/1838.

22 Uo. „So wie ich vorausgesehen, so wurde ich, und werde auch noch immer wegen Herabfolgung von Ziegeln überstürmt."

23 Uo. Pollack megemlíti még, hogy Fröhlich kocsimester kivételesen kapott 1000 db téglát (ebből 400-at természetbeni visszaszolgáltatással), melyekkel műhelye helyreállítható. Ez is csak azért történhetett meg, mert kocsikra nagy szükség volt és az árvíz az összes kocsi-műhelyt elpusztította.

186