Folia Historica 29. (Budapest, 2014)

II. KÖZLEMÉNYEK - Simon Anna - Fülöp András: A gyöngyösi volt jezsuita gimnázium építéstörténete az újabb kutatások fényében

emeleten egy nagy térrel, mely a színházterem volt. Itt került sor 1766-ban a nevezetes színielőadásra, melyet követően a színházterem padlóburkolata és az akkori héjazat elkészült illetve megújításra került. A színházterem azonban - jóllehet, a gimnázium épületében kapott helyet - a kor felfogása szerint nem tartozott hozzá az „iskolákhoz", egy azoktól független teret képezett, némileg közfunkcióval is felruházva. Ez volt a város színháza, amire, mint láttuk, a tanács többször is hajlandó volt pénzt áldozni - talán már a gimnázium felépítése során is. Erre vezethető vissza, hogy 1780 körül az osztályok „felemeléséről" beszélnek, ami valójában az emeleti tér iskola céljából történő hasznosítását jelentette. A szakirodalomban emlegetett, több különböző funkciójú (pl. a vacua jelzővel illetett) terem a hat osztályterem és a két (földszinti és emeleti) folyosó között tetszés szerint elosztható.

Végezetül az épület későbbi átalakításai közül elsősorban a nyugati homlokzat átépítése kapcsán érdemes megemlékezni. Amint az a falkutatáskor és a kivitelezés közbeni megfigyeléskor egyértelműen kirajzolódott, a 3. periódusban ezen a homlokzaton egy csekély kiülésű középrizalitot alakítottak ki. Ezt azonban nem a korábbi homlokzati fal megköpenyezésével hozták létre, hanem egy nagyobb belebontással, amelynek kiváltó - talán műszaki - okait nem ismerjük. Annyi bizonyos, hogy egy sávosan rakott kőtégla vegyesfalazat (apró, szürke kavicsos morzsalékos habarccsal) létesült úgy, hogy a nyugati homlokzati falat megbontották, sőt az 1. helyiség boltozatából is leszedték a középső szelvényt. Ugyanekkor a többi nyugatra néző ablak boltövét is újraépítették, és a rizalitba másodlagosan visszahelyezték az egyik korábbi ablakkeretet. Amint azt említettük, 1879-ben egy bővítési terv már meglévőnek mutatja a nyugati rizalitot, amely az 1780-as évek rajzairól még hiányzik. Ez az átépítést a két időpont közé helyezi, amin annyit szűkíthetünk, hogy a rizalit jellegzetes - Gyöngyösön másutt is ismert42 - falra- kásmódja alapján a 19. század elé nemigen kelteznénk. Ha létezett, ekkor bonthatták el a Rábl-féle terveken látható, az 1. helyiséget lerekesztő válaszfalat.

A 4. periódusban - talán a 19. század végén - tömör, sárgás habarcsba, majd egy másik fázisban szürke kavicsos habarcsba rakva számos nyílás környezetét átalakították. Elsősorban az északi és déli homlokzat emeletén tapasztaltuk, hogy az ablakok boltöveit, kiékelését az előbbi habarcsba rakva átalakították. A sárga, homokos habarccsal jellemezhető periódushoz soroljuk még az 1. helyiség nyugati falában tapasztalt, utólagosan kialakított fülkéket is. Ezt követően már csak az 1960-as évek homlokzati felújítását jegyezhetjük meg, amikor is a meglévők mintájára új műkő ablakkereteket helyeztek el a földszinten.

És végezetül emlékezzünk meg a mostani felújításról is, melynek eredményeképpen a zeneiskola végre ismét birtokba vehette a házat, és ezzel a művészet - remélhetőleg hosszú időre - visszaköltözött az épület falai közé.

42 Fülöp András: A gyöngyösi kálvária „erődítése". In: Várak nyomában. Tanulmányok a 60 éves Feld István tiszteletére. Szerk.: Terei György-Kovács Gyöngyi-Domokos György-Miklós Zsu- zsa-Mordovin Maxim. Bp., 2011. 55-62. 62.

155